É-MAGYARORSZÁGI-KÖZÉPHEGYSÉG - földrajzi kistájak növényzete

A kistáj potenciális vegetációját a puhafa- és keményfa ligeterdők jelentik. A növényzet állapotát meghatározó tényező a vízszint és annak ingadozása. A gyors életidejű fajok és pionír társulások élettere a Duna parti zónája. A vízállásos helyek gyakori faja a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), néhol a magas útifű (Plantago altissima) jellegzetes a parton. A szigeteken főként nemesnyárasok találhatók, az aljnövényzetben néhol a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis) is megvan, de jelentős az aranyvesszőfajok (Solidago spp.) részesedése. A homokos partokon a pusztagyepek elemei, bárányüröm (Artemisia pontica), árvalányhajfajok (Stipa spp.) a meghatározók, Pilismarót közelében a fényes poloskamag (Corispermum nitidum), kései szegfű (Dianthus serotinus), homoki seprűfű (Bassia laniflora), homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata subsp. arenaria), homoki porcfű (Polygonum arenarium) él homokpusztagyepekben. A folyó mentén, egyéb helyeken jellegzetesek a mocsárrétek, láp- és iszaptársulások, tocsogók Chenopodion és Bidention növényzettel.
Gyakori élőhelyek: L2a, K2, K5, OC, P2b, L1; közepesen gyakori élőhelyek: J4, H4, OB, H3a, M1, E2, J5, P2a, RA, D34, B1a; ritka élőhelyek: M8, RB, H5b, E1, LY4, G3, RC, J3, G1, B5, D6, L2x, L4a, M6, B2, I1.
Fajszám: kevesebb mint 400; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.1. Visegrádi- hegység
6.1.12. Visegrádi-hegység

Délies kitettségben és az alacsonyabb tetőkön cseres-tölgyes a zonális erdőtársulás, amelynek Dömös mellett érdekes növénye a szubmediterrán dudamag (Danaa cornubiensis). Gyertyános-tölgyesek zonálisan csak a legmagasabb tetőkön, fennsíkszerű magaslatokon jelennek meg, többi előfordulásuk az északi oldalakon és völgyekben extrazonális. Ebben a társulásban él a pofók árvacsalán (Lamium orvala), erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum), erdei varfű (Knautia maxima). A bükkösök kis területet borítanak, lombkoronaszintjükbe kocsánytalan tölgy elegyedik. A törmeléklejtőkön és sziklás gerincéleken hársas sziklaerdők, a mély szakadékos völgyekben szurdokerdő helyi változata alakult ki. Jellemző fajaik a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), csillogó gólyaorr (Geranium lucidum), hölgyestike (Hesperis matronalis), erdei holdviola (Lunaria rediviva), ritka a gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium). A déli oldalakon melegkedvelő társulások jutnak uralomra. Jellemző fajaik a virágos kőris (Fraxinus ornus), fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum), mérges sás (Carex brevicollis), hegyközi cickafark (Achillea crithmifolia), magyar bogáncs (Carduus collinus), tömeges a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), illetve egyes típusokban a bajuszoskásafű (Piptatherum virescens). A melegkedvelő erdők védelmében nyugaton többfelé megtalálhatók a törpemandula (Prunus tenella) bokrai. A hegység délnyugati felén, az egykori szőlőkultúrák helyén jellegzetes kontinentális gyepek alakulnak ki hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya) jelenlétével. Szentendre mellett található érdekes kultúrreliktum a szentendrei rózsa (Rosa villosa var. sancti-andreae). Pilismarótnál, az északi peremvidéken kis kiterjedésben homoki növényzet is található (báránypirosító – Alkanna tinctoria, homoki habszegfű – Silene conica).
Gyakori élőhelyek: K2, K5, M1; közepesen gyakori élőhelyek: OC, P2b, H3a, G2, LY2, H2, L2a; ritka élőhelyek: L1, RC, H4, E2, D34, J5, I4, OB, P2a, LY1.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 3, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 1, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.2. Börzsöny
6.2.11. Központi-Börzsöny

A hegység legmagasabb csúcsait, gerinceit foglalja magába. A legtöbb montán és északi fajt a Nagy-Hideg-hegy és Csóványos térsége és oldalvölgyeinek hűvös-párás klímája őrizte meg. Zárt erdőtömb, korábban a katonai felmérések térképei is összefüggő erdőséget jeleztek a területre. Nagy területen, általánosan elterjedtek a szubmontán bükkösök, a legmagasabb csúcsok északi oldalainak völgyfőiben a magaskórós bükkösök. Kisebb kiterjedésűek a gyertyános-tölgyesek. Fontos társulásai a sziklás gerincek, völgyek erdei és a nedves völgytalpak égeresei. Az itt élő fajok nagy része bükkös elem, európai-eurázsiai, illetve alpin faj: völgycsillag (Astrantia major), havasi varázslófű (Circaea alpina), erdei holdviola (Lunaria rediviva), fehér acsalapu (Petasites albus), erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum), borzamag (Pleurospermum austriacum), pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), szőrös és dárdás vesepáfrány (Polystichum braunii, P. lonchitis), sugárkankalin (Primula elatior), havasalji rózsa (Rosa pendulina), farkasbogyó (Scopolia carniolica), lilásszárú aggófű (Senecio ovatus), bodzalevelű macskagyökér (Valeriana sambucifolia). A térségben jellemző a bükkösök elkőrisesedése a szárazabb, sekélyebb talajú termőhelyeken. Mészkerülő bükkös a magasabb térszinteken alakult ki, fekete áfonya dominanciával az aljnövényzetben. A délies lejtőkön tölgyes erdőtípusokat találunk, mészkerülő és a melegkedvelő tölgyeseket. Jelentősek a sziklai cserjések. A magasabb csúcsok déli oldalain a fátlan gyepekbe felhatol a hegyközi cickafark (Achillea crithmifolia), de megtalálható a magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra) és az északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis) is. A hegyi kaszálórétek kis kiterjedésűek, viszonylag ritkák, épp ezért kevés igazi hegyvidéki faj található rajtuk: hegyi tárnicska (Gentianella austriaca), rojtostárnics (Gentianopsis ciliata), pirosló nádtippan (Calamagrostis purpurea). A lucfenyő erdészeti telepítése jelentős.
Gyakori élőhelyek: K5, K2, L2a, LY4, P2a; közepesen gyakori élőhelyek: L4a, K7a, H3a, RC, OC, LY2, OB, LY1, L1, G3, E1; ritka élőhelyek: J5, P2b, E34, L4b, H4, P45, RA, RB, I4, D5, E2, M7, A1, B3, D34, J2.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.2. Börzsöny
6.2.12. Börzsönyi kismedencék

A kismedencék potenciálisan cseres-tölgyes területek, az emberi tevékenység következtében azonban ma már erdőtlen irtásrétek, amelyeket sokfelé legeltetnek; kisebb jelentőségű a szántóföldi növénytermesztés is. Tipikusak – gyakoriak a vegetációtöredékekben a száraz és tölgyes klímára jellemző növényfajok. Részletezve:
Márianosztrai-medence: méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), tavaszi hérics (Adonis vernalis), élesmosófű (Chrysopogon gryllus), pázsitos nőszirom (Iris graminea), apró nőszirom (Iris pumila), Borbás-kerep (Lotus borbasii), Orlay-murok (Orlaya grandiflora), nagy pacsirtafű (Polygala major), jajrózsa (Rosa spinosissima), sziklai gyöngyvessző (Spiraea media), hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa tirsa).
Kóspallagi-medence: nagyezerjófű (Dictamnus albus), pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), fehér pimpó (Potentilla alba), kövi pimpó (Potentilla rupestris), kocsányos tölgy (Quercus robur), pilisi bükköny (Vicia sparsiflora).
Szokolyai-medence: sziklai sás (Carex halleriana), egyenes iszalag (Clematis recta), nagyezerjófű (Dictamnus albus), pázsitos nőszirom (Iris graminea), tömjénillat (Libanotis pyrenaica), sárga len (Linum flavum), nagy pacsirtafű (Polygala major), osztrák zsálya (Salvia austriaca), pilisi bükköny (Vicia sparsiflora).
Gyakori élőhelyek: K2, L2a, OB, RC; közepesen gyakori élőhelyek: E1, K5, P2b, OC, H3a, K7a, P45, J5, H4; ritka élőhelyek: RB, D2, L1, P7, G3, D34, L4a, P2a, RA, M7, B5, M1.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: akác (Robinia pseudoacacia) 1, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 1.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.2. Börzsöny
6.2.13. Börzsönyi-peremhegység

A déli területek főként melegkedvelő társulásokkal jellemezhetők, míg az északi részeken bükkösök, gyertyános-tölgyesek, a völgyekben égerligetek révén mezofil karakterű társulások dominálnak. Sok montán faj ereszkedik le a Magas-Börzsöny észak lejtőin, vagy a térségben csupán itt fordul elő (gímpáfrány – Phyllitis scolopendrium). A meredek déli lejtőkön árvalányhajas lejtősztyeppek, sajmeggyes bokorerdők, melegkedvelő tölgyesek találhatók. Bennük jellemző a hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya), piros kígyószisz (Echium maculatum), magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), bozontos és hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa dasyphylla, S. tirsa) előfordulása. A Déli-Börzsöny jellegzetes pontja a Szent Mihály-hegy, nevezetessége az endemikus magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), valamint a sziklai sás (Carex halleriana), dudafürt (Colutea arborescens), pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) (utóbbi a hegységből jórészt csak innen ismert). Néhány szubmediterrán faj itt éri el tömeges előfordulásának északkeleti határát (pusztai szélfű – Mercurialis ovata, borzas szulák – Convolvulus cantabrica). A Duna feletti hegylábak mára jelentős mértékben beépültek, a folyamat a jövőben valószínűleg erősödni fog. A hegységperemi területeken jellemző a cseres-tölgyesek elakácosítása, illetve az erdeifenyő és szelídgesztenye telepítése. A kistáj másik növényföldrajzi egysége az északi terület, amelynek vegetációját az összefüggő erdőségek jellemzik: délies kitettségben cseres-tölgyesek, az exponált lejtőket melegkedvelő tölgyesek borítják. Szűk patakvölgyeiben szurdokerdő található gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum) fajokkal. Jellemző fajai az előzőeken túl: medvehagyma (Allium ursinum), a magasabb területekkel közös előfordulású keserű kakukktorma (Cardamine amara), erdei holdviola (Lunaria rediviva), szőrfű (Nardus stricta), sugárkankalin (Primula elatior), nyugati csillagvirág (Scilla drunensis).
Gyakori élőhelyek: K2, L2a, K5, OC, OB, E2, RC, P2b, L1; közepesen gyakori élőhelyek: H4, E1, H3a, J5, P2a, D34, RB, LY4, K7a, L4a, J2, B2, P7, G3, P45, LY2; ritka élőhelyek: M1, RA, B5, L4b, LY1, H5a, B1a, D5, K7b, M8, OA, D2, B4, M7, E34, D6, J4, I4, I1, A1, B3, C1, D1, J1a, M6.
Fajszám: 1000-1200; védett fajok száma: 100-120; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.11. Kosdi-dombság

Az eredeti vegetáció néhol cseres-tölgyes, nagyobb kiterjedésben tatárjuharos lösztölgyes, fragmentálisan löszpusztarét lehetett. Jelenleg gyümölcsösöket, szőlőket és az eredeti vegetáció pionír elemeivel visszatelepülő parcellákat találunk, az antropogén hatások intenzívek. Növényföldrajzi kettősséggel jellemezhető a legmagasabban fekvő Naszály területe. Legfeltűnőbb keveredés a sziklagyepek típusaiban ismeretes. A déli dolomit területek sziklagyep típusa a Dunántúli-középhegység tipikus társulása, míg az északi mészkő lejtők nyúlfarkfüves gyepje a Bükk és az Aggteleki-karszt hasonló társulásaival rokonítható. A hegy tetején a szintén északkeleti kapcsolatú hársas sziklai erdőtársulás alakult ki mérges sás (Carex brevicollis) tömegével és sziklai cserjéssel. A sziklagyepek és sziklai erdőtársulások különleges fajoknak adnak életteret, a jelzett keveredést mutatva: sziklai sás (Carex halleriana), halvány repcsény (Erysimum pallidiflorum), naprózsa (Fumana procumbens), méhbangó (Ophrys apifera), sápadt kosbor (Orchis pallens), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra), fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), magyar gurgolya (Seseli leucospermum), sziklai borkóró (Thalictrum foetidum). A hegylábak és lankás domboldalak felhagyott gyümölcsöseiben, mezsgyéken olyan ritkaságok is előfordulnak, mint a tátorján (Crambe tataria) és bíboros sallangvirág (Himantoglossum caprinum). Előfordul itt a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), csillagőszirózsa (Aster amellus), dunai szegfű (Dianthus collinus), nagyezerjófű (Dictamnus albus), selymes peremizs (Inula oculus-christi), sárga, borzas és árlevelű len (Linum flavum, L. hirsutum, L. tenuifolium), vitéz és bíboros kosbor (Orchis militaris, O. purpurea), macskahere (Phlomis tuberosa), nagy pacsirtafű (Polygala major), pusztai és hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa pennata, S. tirsa), cseplesz meggy (Prunus fruticosa), bugás macskamenta (Nepeta nuda), aranyfürt (Aster linosyris), kövér aggófű (Senecio doria) és buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus).
Gyakori élőhelyek: L2a, K2, P2b, H5a, RC, L1; közepesen gyakori élőhelyek: OC, OB, E1, M1, B1a, LY3, L2x, LY4, K5, P7, P2a, LY2, RA; ritka élőhelyek: L4a, RB, M8, OA, H4, D34, B5, J5, BA, K1a, H2, H3a, H1, M7, G2, M6, E34, LY1, P45.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 60-80; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.12. Nézsa–Csővári-dombság

Az eredeti vegetációt a tatárjuharos lösztölgyesek és a cseres-tölgyesek, ritkán a gyertyános-tölgyesek jelentették. Jelenleg maradványaikban mutatkoznak a főként kultúrterületekkel domináns kistájban. A cseres-tölgyesek főként ligeti perje (Poa nemoralis) és egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) dominanciával jellemezhetők, a ritka gyertyános-tölgyesben farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), berkipimpó (Waldsteinia geoides) is megtalálható. A déli oldalakon, meszes alapkőzeten bokorerdők, felhagyott szőlők és gyümölcsösök, másodlagos cserjések és száraz gyepek jelentik a természetes és féltermészetes növényzetet. Ezek értékes fajai a tatár juhar (Acer tataricum), tavaszi hérics (Adonis vernalis), sziklai sás (Carex halleriana), dudafürt (Colutea arborescens), nagyezerjófű (Dictamnus albus), sujtár (Laser trilobum), sárga len (Linum flavum) és a ritka terpedt rezeda (Reseda phyteuma). Nedves réteken, völgytalpakon elterjedt a mocsári csorbóka (Sonchus palustris). A kistáj botanikailag értékes pontjai a Csővár feletti hegyek. Ezeken lappangó sás (Carex humilis) -dominálta gyepek, molyhos tölgyesek, bokorerdők egyaránt megtalálhatók. A dunántúli dolomithegyekben is előforduló flóra néhány faja még megvan itt is, de már csökkenő mértékben. Jellegzetességük a magyar bogáncs (Carduus collinus), sziklai sás (Carex halleriana), a nem gyakori virágos kőris (Fraxinus ornus), a ritka naprózsa (Fumana procumbens), gyakoribbak a magas gubóvirág (Globularia punctata), homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), szirtőr (Hornungia petraea), berkipimpó (Waldsteinia geoides). A területen igen kiterjedt feketefenyő-telepítésekkel találkozunk.
Gyakori élőhelyek: L2a, K2, OC, P2b, RC, OB; közepesen gyakori élőhelyek: H5a, H3a, L2x, L1, RB, B1a, P2a, D34, H4, RA, E1, J5, BA; ritka élőhelyek: H2, L4b, LY4, OA, B5, P7, M1, E34, K5, B2, E2, B3, K1a, D5, D6, G2, H1, H5b, M6.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.21. Központi-Cserhát

A lankás dombvidék nagyobb része kultúrtáj, kisebb erdőfoltokkal, völgyalji nedves rétekkel, patakmenti fűzligetekkel. Az erdők zömmel cseres-tölgyesek, ezek részesedése 75% feletti. Az aljnövényzetben típusjelző a ligeti perje (Poa nemoralis), fagyal (Ligustrum vulgare), bükksás (Carex pilosa), felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla). Az északi oldalakon gyertyános-tölgyesek és gyertyános-bükkösök is megjelennek, de szerepük alárendelt: kis kiterjedésűek és fajokban szegények. Megemlíthető a közönséges édesgyökerű-páfrány (Polypodium vulgare), barkócafa (Sorbus torminalis), magas csukóka (Scutellaria altissima) előfordulása. A bükkös csupán néhány állományfoltot képez, azt is a hegyoldalak északi lejtőin, teknőkben. A szárazabb, melegkedvelő erdőkben déli elemek a pázsitos nőszirom (Iris graminea), sziklai és lappangó sás (Carex halleriana, C. humilis). A lejtők, hegylábak délies oldalainak sztyepp jellegű növényzete jórészt másodlagos, benne érdekesebb fajok a selymes peremizs (Inula oculus-christi), dudafürt (Colutea arborescens), Janka-tarsóka (Thlaspi jankae). A meglehetősen nagy területet borító gyeptársulások közül a sztyepprétek és a félszáraz gyepek emelhetők ki fajgazdagságuk és jobb természeti állapotuk miatt. Nagybárkány felett, a Hármas-határ-hegy északi oldalában, a Nádas-tó lápjában tőzegmohafajok (Sphagnum spp.) és közönséges rence (Utricularia vulgaris) voltak megtalálhatók. Sok helyen találunk telepített akácost, erdei- és feketefenyvest. Komoly problémát jelent a hatalmas területeket meghódító parlagfű.
Gyakori élőhelyek: L2a, OC, K2, P2b, L1, RC, H3a, E34; közepesen gyakori élőhelyek: OB, RB, P45, H4, K7b, RA, E1, P2a, M1, B1a, G3, L4a, LY2, H5a, K5, LY1, K1a, LY4; ritka élőhelyek: L2x, B5, E2, J4, D34, J5, L4b, P7, H2, D6, LY3, M8, B1b, J3, D5, I4, M7, B2, BA, G2, A1, B3, M6, I1, OA, B4.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.22. Galga-völgy

A terület potenciális vegetációja a folyómenti fűz-éger ligeterdő. Ebből napjainkban alig maradt állomány, helyette magaskórós növényzet, mocsárrét, esetleg pionír fűzcserjés található. A helyenként nádasodó mocsaras réteken kiemelhető a mocsári csorbóka (Sonchus palustris), néhol megtalálható a mezei gólyaorr (Geranium pratense). A homokos és esetenként löszös kiemelkedések ritka erdőssztyepp-faja a macskahere (Phlomis tuberosa). A folyóvölgy ideális terjedési lehetőséget nyújt néhány terjedő özönnövénynek. Nagy állományokban találjuk az őszirózsa- (Aster) és aranyvessző- (Solidago) fajokat. A homokterületeken a selyemkóró (Asclepias syriaca) hódít.
Gyakori élőhelyek: L2a, OC, RC, P2b; közepesen gyakori élőhelyek: H5a, K2, D34, BA, H4, B1a, RB, OA, OB; ritka élőhelyek: P45, P2a, RA, B5, P7, B2, L1, H3a, B3, E34, J2, D6, M2, J4, M1.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.23. Ecskendi-dombság

Potenciális vegetációja cseres- és gyertyános-tölgyes, helyenként erdőssztyepp, de napjainkra szinte minden állományuk megsemmisült. Helyüket gyepfoltok vagy telepített erdők (akác, erdei- és feketefenyő) foglalják el. A folyóvizekben viszonylag gazdag kistáj növényzetét a patakmenti ligeterdők színesítik, ide húzódtak vissza a hűvösebb klímaigényű esetlegesen gyertyános-tölgyes fajok. A ligeterdők növényzetéből megemlítendők: vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), mocsári gólyahír (Caltha palustris), vörös acsalapu (Petasites hybridus), fehér nyár (Populus alba), fehér fűz (Salix alba) előfordulása, az erdei varázslófű (Circaea lutetiana), elbai nőszőfű (Epipactis albensis) erdei fajok jelenléte. Komoly problémát jelent néhány inváziós gyomfaj (parlagfű – Ambrosia artemisiifolia, selyemkóró Asclepias syriaca, japánkeserűfű-fajok Reynoutria spp., aranyvessző-fajok Solidago spp.) jelenléte.
Gyakori élőhelyek: L2a, OC, RC, P2b, H5a; közepesen gyakori élőhelyek: L2b, H3a, OB, K2, B1a, P45, RB, P2a, L2x, J5; ritka élőhelyek: L1, E34, OA, D34, H4, B5, K1a, RA, P7, E1, D6, M8, J1a, A1, B3.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.24. Cserhátalja

Egykoron valószínűleg kiterjedt erdősztyepp-erdők, kisebb mértékben cseres-tölgyesek, ill. (vízmosások, kisebb völgyek védelmében) gyertyános-tölgyesek boríthatták a tájat. Napjainkban azonban hazánk egyik legnagyobb arányban felszántott kistája. Természetes növényzete alig van, a ritkább fajok társulástöredékekben, telepített erdőkben, mesterséges élőhelyeken vagy gyomtársulásokban élnek. Száraz, sztyeppjellegű útmezsgyéken, gyomosodó gyepekben találjuk a még viszonylag gyakoribb tavaszi hérics (Adonis vernalis), bárányüröm (Artemisia pontica), macskahere (Phlomis tuberosa) populációit. A folyók és patakok mentén puhafás ligeterdőket találunk, ezekben ritka elemek a hegyvidékről ismert bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) és zelnice (Prunus padus). A völgyek fátlan üdébb foltjain nedves rétek, mocsárrétek és sásosok kisebb állományai alakultak ki. Ezekben az alföldi területekre is jellemző fajok élnek: zsióka (Bolboschoenus maritimus), réti iszalag (Clematis integrifolia), fátyolos nőszirom (Iris spuria), hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium). A Palotás mellett mesterséges víztározó található, partján kálmos (Acorus calamus) előfordulásával. A kistájon nagy területet foglalnak el az akácos, a fekete-, és erdeifenyves telepítések. Komoly problémát jelent néhány inváziós gyomfaj (parlagfű – Ambrosia artemisiifolia, selyemkóró – Asclepias syriaca, japánkeserűfű-fajok – Reynoutria spp., aranyvessző-fajok – Solidago spp.) jelenléte.
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, RC; közepesen gyakori élőhelyek: D34, H5a, B1a, OB, H3a, H4, L1, RB, P2a, K2; ritka élőhelyek: D6, RA, BA, L2x, B5, F3, E1, B2, A1, P7, J5, B3, I1, OA, P45, A3a, D5, I2, M6, M8.
Fajszám: kevesebb mint 400; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.31. Terényi-dombság

Potenciális vegetációját cseres- és gyertyános-tölgyesek jelentik. A természetes növényzet jelenleg elszigetelt és egymástól távol eső hegykúpokhoz köthetően található. Igen jelentős a telepített erdők aránya, a másodlagosan cserjésedő, illetve bozótos élőhelyek is nagy területet borítanak. A patakokkal viszonylag sűrűn behálózott kistájban a nedves rétek, nádasok és a helyenként megmaradt ligeterdők aránya magas. Jelentősek a ruderális élőhelyek (bányaudvar, meddőhányók), ezeken néhol elszaporodott a seprőzanót. Értékes növényzetű a Szanda felett emelkedő Vár-hegy. Tetején és déli oldalán száraz andezit sziklagyep maradt fenn szarvasgyökér (Tordylium maximum) és rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum) előfordulásával, míg északi lejtőin, a meredeken leszakadó és törmelékes felszínen sziklai gyöngyvessző alkot cserjést jajrózsával és madárbirssel, páfrányokkal, alatta pedig a tipikus hársas törmeléklejtő-erdő következik, csillogó gólyaorr (Geranium lucidum), tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), berkipimpó (Waldsteinia geoides) előfordulásával. Az inváziós gyomfajok komoly problémát jelentenek, terjed a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), selyemkóró (Asclepias syriaca), aranyvessző-fajok (Solidago spp.), japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.). A felhagyott és művelt bányaudvarokból ismert a széllel terjedő természetes pionír vízparti deréce (Chamaenerion dodonaei).
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, K2, RC, OB, H4; közepesen gyakori élőhelyek: B1a, RB, H5a, RA, P2a, H3a, OA, J5, D34, E2, K5, E34, BA; ritka élőhelyek: B5, H5b, J1a, J2, G1, L2x, A1, D1, D6, I1, L2b, A3a, E1, G2, I2, M2, P7, D5.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.32. Szécsényi-dombság

A dombvidék potenciális társulásai a cseres- és gyertyános-tölgyes erdők, a völgyekben ligeterdőkkel, nedves rétekkel tarkítva. A táj jelenlegi képét a szántók és kultúrerdők uralják, a természetes és fél-természetes növényzeti típusok visszaszorultak. A még megmaradt tölgyes erdőkből és másodlagosan létrejött cserjés – száraz gyepi társulás-származékokból florisztikailag megemlítendő a vöröses hagyma (Allium marginatum), erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), szártalan csüdfű (Astragalus exscapus), boldogasszony-papucsa (Cypripedium calceolus), tarka gyöngyperje (Melica picta), sárga iglice (Ononis pusilla), tarka kosbor (Orchis tridentata), kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha).
A nedves völgytalpakon üde rétek, zavart nedves gyepek húzódnak, amelyekben helyenként természetesebb növényzetű szakaszok is találhatók, bánsági sás (Carex buekii), örménygyökér (Inula helenium) előfordulásával.
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, RC, K2; közepesen gyakori élőhelyek: OB, D34, H5a, H3a, H4, B1a, P2a, RA, RB, D1, BA; ritka élőhelyek: L2b, B5, OA, K7b, J5, LY2, D5, K1a, D6, J1a, K5, M1, B1b, A1, B2, P7.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 1, kései meggy (Prunus serotina) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.41. Karancs

Legkiterjedtebb erdőtársulása a zonális cseres-tölgyes. Gyertyános-tölgyes és szubmontán bükkös csupán északi expozícióban vagy a völgyekben alakult ki. A hűvösebb erdők érdekes fajai a térségben ritka májvirág (Hepatica nobilis) és tündérfürt (Aruncus dioicus), további érdekesség a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), nyúlsaláta (Prenanthes purpurea), nyugati csillagvirág (Scilla drunensis), tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), magas csukóka (Scutellaria altissima). A hegyoldalak domború felszíne nem kedvez az erdőtakaró kialakulásának, így itt letörpült tölgyekből álló bokorerdő-szerű állományok találhatók. Innen ismert az Északi-középhegység ritkasága a majomkosbor (Orchis simia), továbbá a harangcsillag (Asyneuma canescens), lappangó sás (Carex humilis), virágos kőris (Fraxinus ornus), kékcsillag (Jasione montana), kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha), pilisi bükköny (Vicia sparsiflora). Az erősen savanyú talajú helyeken mészkerülő tölgyesek és mészkerülő bükkösök alakultak ki. Törmeléken, mozgó kőfolyásokon törmeléklejtő-erdő fragmentuma is megfigyelhető. Patakok, vízfolyások mentén égerligetek alakultak ki. A természetes sziklai vegetáció igen ritka, mivel a terület kőzet anyagát régóta bányásszák. A korábbi időkben az erdőket igen intenzív antropogén hatások érték: makkoltatás, legeltetés, kőbányászat. Nem ritkák a másodlagos borókás legelők és a másodlagos homoki gyepek. Gyakoriak a telepített, tájidegen fajokból álló erdők.
Fajszám: 1000-1200; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.42. Litke–Etesi-dombság

Legnagyobb területet a cseres-tölgyesek foglalnak el, de kisebb kiterjedésben gyertyános-tölgyeseket és szubmontán bükkösöket is találunk. Az Alföld felől érkező növényföldrajzi hatások több síkvidéki-dombvidéki faj megtelepedését teszik lehetővé. Így jelentős populációi vannak a szártalan csüdfű (Astragalus exscapus), élesmosófű (Chrysopogon gryllus), naprózsa (Fumana procumbens), szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), szilkés gurgolya (Seseli hippomarathrum) fajoknak. A száraz és melegigényes fajok túlsúlya jellemző, így dudafürt (Colutea arborescens), deres csenkesz (Festuca pallens), patkócím (Hippocrepis comosa), halvány perjeszittyó (Luzula pallescens), bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), sárga iglice (Ononis pusilla), molyhos tölgy (Quercus pubescens), parlagi rózsa (Rosa gallica), piros pozdor (Scorzonera purpurea), szikár habszegfű (Silene otites), francia lucerna (Medicago monspeliaca) ismert a kistájból. Szubmontán bükkösök ritka faja a csőrös nőszőfű (Epipactis leptochila) és a mészkedvelő mirigyes tölgyespáfrány (Gymnocarpium robertianum). Lápréteken, nedves völgytalpak szivárgó vízfolyásai mentén, illetve patakvölgyekben a kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica) mellett előfordul a kétsoroskáka (Blysmus compressus), keskenylevelű és széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium, E. latifolium). A térségben kiterjedt akác- és fenyőtelepítések vannak.
Gyakori élőhelyek: OC, P2b, L2a, RC, K2; közepesen gyakori élőhelyek: OB, H5a, B1a, RB, K5, K1a, H3a, D6, L2x; ritka élőhelyek: H4, BA, E34, D34, J5, OA, J4, P2a, RA, J6, B5, L2b, P45, P7, J3.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.51. Gödöllői-dombság

A dombság platin jellemző a gyertyános-tölgyeshez hasonló, de bükkös elemekben és gyertyánban szegényebb mezei juharos-tölgyes. Elterjedt a melegkedvelő tölgyes, sziklai sás (Carex halleriana), hengeres peremizs (Inula germanica), tarka nőszirom (Iris variegata), közönséges borkóró (Thalictrum minus), bugás veronika (Pseudolysimachion spurium) előfordulásával. Kisebb kiterjedésű, de fontos társulás a lösztölgyes, melyben jellemző a sárgás sás (Carex michelii), nagyezerjófű (Dictamnus albus), szarvaskocsord (Peucedanum cervaria), macskahere (Phlomis tuberosa), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), pusztai meténg (Vinca herbacea) előfordulása. A cseres-tölgyesek extrazonálisan, kis területen jelennek meg. A mély völgyek, északias lejtők társulása a gyertyános-tölgyes, szubmontán elemekkel (békabogyó – Actaea spicata, fenyőspárga – Monotropa hypopitys, sárgaárvacsalán – Lamium galeobdolon, bükk – Fagus sylvatica). A kistáj peremén egykor nagy területet elfoglaló homoki tölgyesek mára szinte teljesen eltűntek. A kistáj teljes területére jellemzők a nyílt és zárt homoki gyepek. A magyar csenkesz- (Festuca vaginata) dominálta puszta értékes növényei a báránypirosító (Alkanna tinctoria), kései szegfű (Dianthus serotinus), naprózsa (Fumana procumbens), homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica). Ritka a homoki kikerics (Colchicum arenarium), fényes poloskamag (Corispermum nitidum), sárga iglice (Ononis pusilla), homoki vértő (Onosma arenaria), homoki útifű (Plantago indica), pézsmahagyma (Allium moschatum), gyapjas és fehéres csüdfű (Astragalus dasyanthus, A. vesicarius subsp. albidus), magas gubóvirág (Globularia punctata), szirtőr (Hornungia petraea), homoki nőszirom (Iris arenaria), kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), szilkés gurgolya (Seseli hippomarathrum). Jelentős állományai vannak a bugás hagyma (Allium paniculatum), fürtös homokliliom (Anthericum liliago), szártalan csüdfű (Astragalus exscapus) fajoknak. Egyes löszgyepekben él a dunai szegfű (Dianthus collinus), bugás macskamenta (Nepeta nuda), hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa tirsa). Általános jelenség a nedves élőhelyek területének visszaszorulása. Ezzel szemben terjed néhány gyomjellegű, nagy területet benépesítő faj, mint a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), selyemkóró (Asclepias syriaca). Jelentős területet foglalnak el az akácosok, a nemesnyárasok és telepített fenyvesek.
Gyakori élőhelyek: L2a, H5a, K2, L2x, OC, RC; közepesen gyakori élőhelyek: P2b, L2b, H5b, B1a, L1, H4, RB, L5, G1, D34, K1a, P7, P2a, B5; ritka élőhelyek: J5, A1, D2, OB, D1, M2, OA, J1a, H3a, J2, B1b, M8, E2, B4, E1, H2, D6, D5, M4, A3a, BA, RA, A23.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 4, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 1, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.3. Cserhátvidék
6.3.52. Monor–Irsai-dombság

A kistáj legnagyobb része kultúrterület, amelyen az egykori jellegzetes löszös erdőssztyepp-vegetáció jórészt teljesen visszaszorult, átalakult. Ez különösen vonatkozik a fás társulásokra, amelynek maradványai, degradált állományai csupán néhány helyen lelhetők fel. A megmaradt zárványok felismerhetők a tatár juhar (Acer tataricum), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), hengeres peremizs (Inula germanica) lösztölgyes-fajok és a hegyi sás (Carex montana), nagyezerjófű (Dictamnus albus), piros gólyaorr (Geranium sanguineum), parlagi rózsa (Rosa gallica), közönséges borkóró (Thalictrum minus) előfordulásáról. Az erdőssztyepp-zóna törpemandulás-cserjése is szórványosan megtalálható még. Az erdőssztyepp-fajokat (erdei szellőrózsa – Anemone sylvestris, magyar zergevirág – Doronicum hungaricum, hengeres peremizs – Inula germanica, borzas peremizs – Inula hirta, bugás macskamenta – Nepeta nuda) a változatos degradáltsági fokú löszgyepek őrzik, számos értékes keleti–pontuszi sztyepp-elemel együtt, mint a szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), horgas bogáncs (Carduus hamulosus), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), gór habszegfű (Silene bupleuroides), kései pitypang (Taraxacum serotinum), csuklyás ibolya (Viola ambigua). A lösznövényzet leginkább a tollas szálkaperje- (Brachypodium pinnatum) dominálta félszáraz gyepekben maradt meg, pl. felhagyott gyümölcsösökben. Itt olyan középhegységi gyepfajok is előfordulnak, mint tavaszi hérics (Adonis vernalis), magyar szegfű (Dianthus pontederae), kardos peremizs (Inula ensifolia), nagyvirágú gyíkfű (Prunella grandiflora), hegyi gamandor (Teucrium montanum ). Meredek lejtőkön, bányaperemeken másodlagosan löszfalnövényzet is megjelenik (taréjos búzafű – Agropyron pectiniforme, harasztos káposzta – Brassica elongata). A területen jelentős az akác térhódítása és komoly problémát jelent a selyemkóró (Asclepias syriaca) tömege.
Gyakori élőhelyek: OC, RC, OB, P2b, H5a; közepesen gyakori élőhelyek: RB, B1a, P2a, D34, L2x, RA, F2, F1b, H4, F4; ritka élőhelyek: H5b, E1, P7, BA, M6, B5, F5, D6, D5, I2, OA, B6, B2, M8.
Fajszám: 700-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 4, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 1, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.4. Mátravidék
6.4.11. Magas-Mátra

A déli kitettségű oldalakon a magasra felhúzódó tölgyesek jellemzők, általános bennük néhány, a Dunántúlon gyakori növényfaj (törpe keltike – Corydalis pumila, virágos kőris – Fraxinus ornus, kisvirágú pimpó – Potentilla micrantha) megléte. A legmagasabb területeket montán bükkösök borítják, lombkoronájuk ideális viszonyok között elegyes: hegyi szil, juharfajok, madárberkenye is előfordul. Az északi oldalak sziklás-törmelékes és meredek oldalai menedékhelyek a korábbi vegetációs időszakok fajainak (hosszúlevelű buvákfű – Bupleurum longifolium, szirti imola – Centaurea mollis, enyves aszat – Cirsium erisithales, havasi iszalag – Clematis alpina, lila csenkesz – Festuca amethystina, borzamag – Pleurospermum austriacum, szőrös vesepáfrány – Polystichum braunii, havasi ribiszke – Ribes alpinum, kövi szeder – Rubus saxatilis, fürtös kőtörőfű – Saxifraga paniculata, galambszínű ördögszem – Scabiosa columbaria, hármaslevelű macskagyökér – Valeriana tripteris). Az erősen savanyú talajú területek kiterjedt erdei a mészkerülő tölgyesek és mészkerülő bükkösök. Kiemelten fontos élőhelyek a szivárgó vízfolyások fás és fátlan társulásai. Viszonylag elterjedtek a nedves teknőkben a kőrises lápok. Különleges, unikális fajuk a hazánkban csak itt élő hegyi perje (Poa remota), gyakoribb a keserű kakukktorma (Cardamine amara), békaliliom (Hottonia palustris), csermelyaggófű (Tephroseris crispa), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris). A nedves élőhelyek fátlan növényzete a forráslápok, láprétek. Ezekből ismert az északi sás (Carex hartmannii), erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii), mocsári kardvirág (Gladiolus palustris), kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica). A bükkös-zóna irtásrétjei sokszínűek és fajgazdagok. Megemlíthető a szagos párlófű (Agrimonia procera), palástfűfajok (Alchemilla spp.), kis holdruta (Botrychium lunaria), részegkorpafű (Huperzia selago), pettyes orbáncfű (Hypericum maculatum), szőrfű (Nardus stricta), gömböskosbor (Traunsteinera globosa). A tájegység jelentős részét telepített erdők borítják. Nagy kiterjedésű bükkös területeket váltottak fel luc-, vörös-, és erdeifenyvesekkel. Inváziós fajként erősen terjed a kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora).
Gyakori élőhelyek: K5, K2, L2a, E1, K7a, M1, H3a, P2b; közepesen gyakori élőhelyek: L1, L4a, LY2, H4, K7b, E2, RC, L4b, J5, OC, LY1, I4, OB, E34, LY4, RB, G3; ritka élőhelyek: P2a, D34, P7, LY3, D2, OA, RA, B5, D6, J2, C1, I1, M7, A4, J6, K1a, B2, B1a, D5, A1, J1a, M4, M8, M6.
Fajszám: 1000-1200; védett fajok száma: 100-120; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 4, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 1, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.4. Mátravidék
6.4.12. Nyugati-Mátra

A túlnyomórészt a tölgyes-zónába tartozó kistáj nagy része másodlagos növényzettel borított. Az erdőssztyepp-jelleg kifejeződése, hogy a gyümölcs- és szőlőművelés felhagyását követően alapvetően a hegylábperem jellemző növényfajai telepedtek meg és terjedtek el. A jellegzetes erdőspusztarétek tipikus fajkészlete található itt: hegyközi cickafark (Achillea crithmifolia), cseplesz meggy (Prunus fruticosa), fehér és buglyos zanót (Chamaecytisus albus, Ch. austriacus), piros kígyószisz (Echium maculatum), hengeres peremizs (Inula germanica), macskahere (Phlomis tuberosa), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), zöldes gurgolya (Seseli peucedanoides), pusztai meténg (Vinca herbacea). A sziklásabb helyeken, kősáncok közelében, sekély talajú parcellákon száraz gyepi fajokból álló sztyepprétek díszlenek, amelyekben előfordul a méregölő sisakvirág (Aconitum anthora), tavaszi hérics (Adonis vernalis), bugás hagyma (Allium paniculatum), harangcsillag (Asyneuma canescens), fogtekercs (Danthonia alpina), Orlay-murok (Orlaya grandiflora), magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra), rózsás kövirózsa (Sempervivum marmoreum), sárga bükköny (Vicia lutea). Xerotherm, nyílt tölgyeseiben gyakori a virágos kőris (Fraxinus ornus), említésre méltó a kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha), jajrózsa (Rosa spinosissima), sziklai gyöngyvessző (Spiraea media), berkipimpó (Waldsteinia geoides). A legmagasabb területeken kevés bükkös is kialakult, bár állományai tipikusságban messze elmaradnak a Magas-Mátra hasonló erdeitől. A kis kiterjedésű füzes ligeterdőből a Tallós-nőszőfű (Epipactis tallosii) említhető, mint helyi ritkaság.
Gyakori élőhelyek: L2a, K2, E1, K5, P2b, OC; közepesen gyakori élőhelyek: L1, H3a, M1, RC, E2, G3, M8, LY1, LY4, H4, RB, E34; ritka élőhelyek: OB, LY2, B1a, P7, K7b, J5, P2a, D34, M6, H5a, B5, A1, L2x, RA, D5, M7, I4, J1a.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.4. Mátravidék
6.4.13. Déli-Mátra

Potenciális vegetációja a tatárjuharos-tölgyes, cseres- és elegyes molyhos tölgyesek száraz gyepekkel mozaikoló komplexe. Ezt a szőlőtermesztés fokozatosan megszűntette és a Mátra déli peremének képét teljesen átformálta. A jelenlegi fás növényzet főként a száraz, melegkedvelő fajokban bővelkedő cseres-tölgyes és molyhos tölgyes bokorerdő. Több, a dunántúli területekre jellemző és ott elterjedt fajnak legkeletibb tömeges adata a Déli-Mátrából van: virágos kőris (Fraxinus ornus), délvidéki perjeszittyó (Luzula forsteri), kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha). A különleges, szintén déli elterjedésű elemek egyik gyűjtőpontja a Sár-hegy. Itt az alföldi, a középhegységi és a már említett színező déli flóraelemek egyaránt megtalálhatók: törpemandula (Prunus tenella), réti őszirózsa (Aster sedifolius), hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya), piros kígyószisz (Echium maculatum), sápadt lednek (Lathyrus pallescens), sziki kocsord (Peucedanum officinale), magas borsó (Pisum elatius), ezüstös útifű (Plantago argentea), vastaggallyú körte (Pyrus nivalis), árvalányhajfajok (Stipa spp.), Janka-tarsóka (Thlaspi jankae), francia lucerna (Medicago monspeliaca). A fás növényzetét elsősorban a cseres-tölgyes és melegkedvelő tölgyes adja. A kiemelkedő hegykúpok szikláin megtelepednek az Északi-középhegység sziklagyepjeinek – sziklaerdeinek fajai is. Főként a cseres-tölgyes állományok irtása nyomán jöttek létre azok a gyepek, amelyek gazdagok erdőssztyepp-elemekben. A hegylábon elterjedtek az akác telepítések, és számolni kell a gyalogakác (Amorpha fruticosa), selyemkóró (Asclepias syriaca), aranyvessző-fajok (Solidago spp.) növekvő inváziójával.
Gyakori élőhelyek: L2a, P2b, H3a, K2, OC, H4, L1, M1; közepesen gyakori élőhelyek: OB, RB, H5a, E1, RC, L4a, P45, K5, G3, P7, P2a, LY4, A1, LY2, B1a, M8; ritka élőhelyek: D34, M2, L4b, K7b, RA, E2, J5, K1a, J4, E34, BA, M6, I1, M7, B4, J1a, B5, B2, I4, D6, D5, F3, B3, G2.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.4. Mátravidék
6.4.21. Keleti-Mátraalja

Potenciális vegetációja a lösztölgyes, löszpusztagyep, illetve egyéb erdőssztyepp-növényzet lehetett. Jelenleg szinte teljesen átalakított táj, hiszen területén szántó- és szőlőterületek, települések és hatalmas kiterjedésű külszíni bányaterület található. Természetes növényzetet néhány mezsgyén, településekhez tartozó külterületi határszélen találunk nyomokban (mezei juhar – Acer campestre, tatár juhar – Acer tataricum, nyúlárnyék – Asparagus officinale, nyúlánk sárma – Ornithogalum pyramidale, hosszúlevelű árvalányhaj – Stipa tirsa, mezei szil – Ulmus minor). A telepített akác és spontán cserjésedő-bozótos területeken kívül nincs említhető növényzete.
Gyakori élőhelyek: OC, P2b, OB, L2a; közepesen gyakori élőhelyek: H5a, E1, RC, D34, RB, H4, P2a, J6, L4a, B1a; ritka élőhelyek: B5, RA, B2, L2x, D2, P45, P7, K2, D6, I1, J1a, M2, I2, M6, M8.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.4. Mátravidék
6.4.22. Nyugati-Mátraalja

Potenciális vegetációja az erdőssztyepp-növényzet lehetett, a patakok mentén fűz-ligeterdőkkel és nedves rétekkel. Napjainkra mindez szinte teljesen megsemmisült, jelenleg szántó- és szőlőterületek, települések taroznak a kistájhoz. Természetes növényzete alig van, néhány száraz gyepfolt, nedves rét említhető (nyúlárnyék – Asparagus officinalis, réti iszalag – Clematis integrifolia, nyúlánk sárma – Ornithogalum pyramidale, csabaíre – Sanguisorba minor, Janka-tarsóka – Thlaspi jankae). Elakácosodott erdőállományait ezen túl legelők és gyengén szikesedő rétek színezik.
Gyakori élőhelyek: D34, P2b, H3a; közepesen gyakori élőhelyek: RB, H4, OC, B1a, OB, M6, H5a, E1, F3, M1; ritka élőhelyek: J4, J5, G3, P7, A1, P45, RC, RA, BA, L2x, M8, B3, D6, P2a, B5, I1, I2, J6.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.4. Mátravidék
6.4.23. Mátralába

Növénytakaróját a magasabban fekvő területeken a bükkösök, lejjebb elgyertyánosodó tölgyelegyes állományok jelentik. A déli oldalakon és az alacsonyabb régióban cseres-tölgyeseket találunk. A nyugati peremen xerotherm fás és fátlan növényzet jellemző. A völgyekben főként égerligeteket és füzeseket, nedves réteket vizsgálhatunk. A felszínre bukkanó savanyú homokkövön mészkerülő tölgyes jött létre. A mezofil erdőkben általánosan elterjedt erdei fajokat találunk, de néhány figyelemre érdemes növénye is van (szálkás pajzsika – Dryopteris carthusiana, óriás zsurló – Equisetum telmateia, erdei és havasalji rózsa – Rosa arvensis, R. pendulina). Nyugaton, a Zagyva-völgyre néző lejtőkön sztyepprétek zavart állományai vannak. Mocsárrétjein érdekes elem a kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica), magassásréten pedig a bugás és muharsás (Carex paniculata, C. panicea). A nedves völgytalpi réteken terjedőben van a mocsári csorbóka (Sonchus palustris). Telepített erdők a tölgyesek helyére ültetett akácosok, erdei- és feketefenyvesek.
Gyakori élőhelyek: K2, L2a, OC, K5, P2b, L1, OB; közepesen gyakori élőhelyek: H4, E1, H3a, RC, E34, J5, E2, RB, P2a, L2x, OA, B1a, M1, D34, M8, L4a; ritka élőhelyek: H5a, D6, P45, B5, L4b, K7b, BA, B2, K1a, G2, H5b, G3, D5, P7, J2, K7a, M6, RA, I4, LY2, C1, B3, A1.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.4. Mátravidék
6.4.24. Parád–Recski-medence

Zonális társulásai a cseres- és gyertyános-tölgyesek. A Mátra fő tömbjéhez képest alacsonyabb a montán fajok száma, de déli részén a "dunántúli" fajok aránya is kisebb. Az általános középhegységi fajokon túl megemlíthető a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), téli és óriás zsurló (Equisetum hyemale, E. telmateia), szórványosan a kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha), és a ritka erdei rózsa (Rosa arvensis). A völgyek nedvesebb társulásaiban helyenként él a ritka nyúlánk sás (Carex elongata), lecsüngő sás (C. pendula), szőrös mácsonya (Dipsacus pilosus) és kerti ribiszke (Ribes rubrum). Kisavanyodó talajon acidofil tölgyeseket találunk, amelyek ritka eleme a kékcsillag (Jasione montana). A kistájban található az Északi-középhegység egyik legjelentősebb tőzegmohás lápja. A siroki Nyírjes-tó több tőzegmoha-faj mellett számos országosan is jegyzett ritkaság élőhelye. Előfordul a szőrös nyír (Betula pubescens), kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) és az újonnan betelepült tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccus). Gyakori telepített erdők az akácosok és az erdeifenyvesek, terjed a bálványfa. Inváziós fajként tért hódítanak a folyóvölgyek mentén a japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) és a vadcsicsóka (Helianthus tuberosus). Erdőtársulásokban a kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) helyenként jelentős borítása említhető.
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, K2; közepesen gyakori élőhelyek: P2b, OB, RC, P2a, OA, H4, L4a, B1a, D6; ritka élőhelyek: B5, K5, H5a, J5, B2, D34, P45, RA, RB.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 4, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.11. Bükk-fennsík

A növényzeti képet alapvetően a montán bükkösök határozzák meg. A sziklás felszínű hátakon változatos megjelenésű sziklaerdők alakultak ki. Nagy területet borítanak a hűvös-kontinentális klíma reliktum jellegű társulásának tartott hársas-kőrisesek. A délies sziklaalakzatokon sziklagyepek és sztyepprétek uralkodnak. Jelentős kiterjedésűek a telepített fenyvesek (főként lucosok). Az évszázados területhasználat és emberi tevékenység eredményeként jöttek létre a montán fajokban gazdag kiterjedt hegyi rétek. A területen él a bükki endemizmusnak tartott Vrabélyi-estike (Hesperis matronalis subsp. vrabelyiana) és magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica). Unikális a hűvös-kontinentális reliktum északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana) a Nagy- és Kismezőn, a melegkori reliktum szirti pereszlény (Calamintha thymifolia) és magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) a Bélkőn. A nyugati alacsonyabb peremen még zonális előfordulású a cseres- és gyertyános-tölgyes, északon a magasabb részeket már szubmontán és montán bükkös borítja. Edafikus társulások közül szurdokvölgyeinek sziklaerdői fontosak számunkra. A völgytalpakon kiterjedt égeresek, néhol égerlápok jellemzők, a déli expozíciójú agyagpala lejtőkön mészkerülő bokorerdők borítanak nagy területeket. Az északi irányban sorakozó völgyrendszerben megtaláljuk hazánk legfontosabb hidegkori reliktumnövényeit (havasi ikravirág – Arabis alpina, zöld fodorka – Asplenium viride, poloskavész – Cimicifuga europaea, enyves aszat – Cirsium erisithales, havasi iszalag – Clematis alpina, kövi szeder – Rubus saxatilis, fürtös kőtörőfű – Saxifraga paniculata, győzedelmes hagyma – Allium victorialis, tarka nyúlfarkfű – Sesleria varia, sárga ibolya – Viola biflora), további értékes fajok a mirigyes fodorka (Asplenium lepidum), erdélyi lednek (Lathyrus transsylvanicus), galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria).
Gyakori élőhelyek: K5, L2a, LY2, K2, LY3, LY4; közepesen gyakori élőhelyek: E2, LY1, E1, P2a, P2b, OC, H4, M1, L1, M7, RC; ritka élőhelyek: OB, K7a, E34, D5, H2, H5a, H3a, H1, M8, G2, I4, RA, J5, B5, J1a, L4a.
Fajszám: 1000-1200; védett fajok száma: több mint 120; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 1, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 1.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.12. Északi-Bükk

Növénytársulásai közül a nyugati alacsonyabb peremszélen még zonális előfordulású a cseres- és gyertyános-tölgyes, északon a magasabb részeken már szubmontán bükkös található. A völgytalpakon kiterjedt égeresek, magaskórósok, néhol égerlápok jellemzők. A sziklaerdők nem jellemzők. Agyagpalán, meredek lejtőkön mészkerülő tölgyes, illetve a Bükk legtipikusabbjai közé tartozó mészkerülő bokorerdő jött létre. E társulásokban szegényes a fajkészlet, tipikus előfordulású az északi fodorka (Asplenium septentrionale), kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa), fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides). A Bán-völgy láprétjén található nagy tömegben a sárga sás (Carex flava), mocsári gólyaorr (Geranium palustre) és korábbról innen volt ismert a széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium). Szilvásváradnál telepített égeresben él a ritka gyepes sás (Carex caespitosa) jelentős állománya. Nagy kiterjedésűek a hegylábi száraz- és félszáraz gyepek. Szántókat is jelentős kiterjedésben találunk a települések övezeteiben. A száraz domboldalak korábban legeltetett gyepjeiben intenzíven terjed az ezüstfa (Elaeagnus angustifolia).
Gyakori élőhelyek: L2a, K5, K2, OC, P2b, LY3; közepesen gyakori élőhelyek: LY4, RA, LY2, LY1, L1, P7, H4, E1, L4a, M7, J5, B1a, K7a, RC; ritka élőhelyek: P2a, E34, L4b, H3a, D34, K7b, L2x, RB, M1, D2, I4, H2, D5, G2, B5, E2, H1, OB.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 60-80; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.13. Déli-Bükk

A Hór-völgy észak–déli vonala mentén növényföldrajzilag jól elkülönülő nyugati és keleti részre tagolódik. Mindkettőre a tölgyesek jellemzők, de nyugaton a szubmediterrán elemek, keleten a kontinentális fajok túlsúlya érezhető. Kiemelhető, hogy a délnyugati peremen (a Szarvaskőnél) a Bükk magasabb régióira is jellemző kárpáti elemek (kárpáti sisakvirág – Aconitum moldavicum, magyar kőhúr – Minuartia frutescens, hegyi kőtörőfű – Saxifraga adscendens, fürtös kőtörőfű – Saxifraga paniculata, erdélyi nyúlfarkfű – Sesleria heufleriana, északi szirtipáfrány – Woodsia ilvensis), ill. a déli területek szubmediterrrán és kontinentális fajai (cserszömörce – Cotinus coggygria, virágos kőris – Fraxinus ornus, kisfészkű hangyabogáncs – Jurinea mollis, töviskés lucerna – Medicago rigidula, sziklai gyöngyvessző – Spiraea media, bozontos árvalányhaj – Stipa dasyphylla, pilisi bükköny – Vicia sparsiflora) együtt fordulnak elő. Csak itt él hazánkban a magas istác (Armeria elongata). Jellemző növénytársulás a mészkerülő tölgyes. Dolomit- és mészkővegetációja páratlanul gazdag, ritka fajaként a boldogasszony-papucsa (Cypripedium calceolus), henye boroszlán (Daphne cneorum) és pókbangó (Ophrys sphegodes) említhető. A kistáj keleti, legmagasabb részeinek jellemző zonális társulása a szubmontán bükkös. A hegyhátak északi oldalain 400 m fölött gyertyános-tölgyesek uralkodnak, amelyeket hegytetőkön és gerincéleken sziklaerdők váltanak fel (itt jellemző a mérges sás – Carex brevicollis – tömeges jelenléte). A terület déli oldalát mindenütt xerotherm tölgyes borítja, sztyepprétfoltokkal tarkítva. Unikális előfordulású a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), ide esik a sápadt kosbor (Orchis pallens) elterjedésének súlypontja is. Csak itt él a hegységben a széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia), bánsági sás (Carex buekii), sugaras zsoltina (Serratula radiata), Teleki-virág (Telekia speciosa). A peremen sokszor telepített fenyvesekkel és akácosokkal találkozhatunk. A kistáj egészére a jellemző a túltartott nagyvadállomány és vadkár.
Gyakori élőhelyek: L2a, K5, K2, LY4, L4a, L1, E1, LY1; közepesen gyakori élőhelyek: OC, M1, LY2, K7a, H3a, J5, OB, LY3, H5a, H4, P2b, L4b, P2a, K7b, D5, G2; ritka élőhelyek: H1, RC, H2, E2, E34, M7, L2x, D34, B5, OA, RA, I4, M8, M2, RB, G3, B1a, J2, M4, P7, C1, M6, B2, J1a.
Fajszám: 1000-1200; védett fajok száma: több mint 120; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.21. Tárkányi-medence

A környezetéhez képest viszonylagos esőárnyékban levő Tárkányi-medencében a lösz és riolittufa alapkőzeten erdőssztyepp-növényzet alakult ki. E vegetációtípus fajkészlet szempontjából köztes helyet foglal el a Bükk és az Alföld között. Ezen területek zonális növénytársulásai a tatárjuharos lösztölgyes és a cseres-tölgyes, párásabb, üdébb helyeken mezei juharos-tölgyes és gyertyános-tölgyes is kialakul. A völgyek alján füzesek, mocsárrétek jöttek létre. Száraz, fátlan, pusztai jellegű társulásai a löszgyepek, erdőssztyepprétek (bozontos és hosszúlevelű árvalányhaj – Stipa dasyphylla, S. tirsa tömegével), törpemandulás cserjések. A sztyepprétek másodlagosak az egykori feltörés, majd művelés alóli felhagyás és visszatelepülés, legeltetés, égetés miatt. Történeti adatok szerint az egykor bővizű Tárkányi-patak mentén fajgazdag mocsárrétek és magaskórósok húzódtak széleslevelű gyapjúsással (Eriophorum latifolium). Egykor jelentős volt a pohánka (hajdina) termesztés. Telepített erdőként előfordul némi akác és feketefenyő.
Gyakori élőhelyek: L2a, K2, OC, P2b; közepesen gyakori élőhelyek: L2x, P2a, OB, LY2, K5, H5a, K7b, L4a, L1, J5, LY1; ritka élőhelyek: K1a, H4, D34, H3a, K7a, M1, LY4, RC, D5, E1, RB, P7, E2, I4, G2.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.22. Egri-Bükkalja

Általánosságban elmondható, hogy főként erdőssztyepp-erdők boríthatták a tájat, helyenként sztyeppjellegű füves élőhelyekkel mozaikolva. A Bükkalját napjainkban is intenzíven művelik, a jobb termőképességű területeket szőlők, szántók, legelők és gyümölcsösök foglalják el. Ugyanakkor az Alföldön egykor elterjedt pannonikumi vegetációnak a Bükkalján még megtalálhatók izolált foltjai. Ennek a zónának jellemző és tömeges vagy gyakori növényei a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), törpemandula (P. tenella), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), piros kígyószisz (Echium maculatum), hengeres peremizs (Inula germanica), bugás macskamenta (Nepeta nuda), macskahere (Phlomis tuberosa), bozontos és hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa dasyphylla, S. tirsa). Ritkaság a csajkavirág (Oxytropis pilosa), gór habszegfű (Silene bupleuroides), bugás veronika (Pseudolysimachion spurium). Egykor Eger környékén élt a tátorján (Crambe tataria) és az osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum). A Bükkalja 250 m tszf. magasságot meghaladó területein a cseres-tölgyesek uralkodnak, melyek egy része erdőssztyepp-elemekben gazdag, más része mészkerülő jellegű. Potenciális termőhelyeiket sok helyen telepített fenyvesek, akácosok vagy legelők foglalják el. A meredekebb völgyek aljában gyertyános-tölgyes erdőket is találunk. Napjainkra a vizes élőhelyek egy része degradálódott, illetve termőhelyeiket szántók és telepített nemesnyárasok foglalják el. Inváziós fajként jelentkezik növekvő térfoglalásával a selyemkóró (Asclepias syriaca).
Gyakori élőhelyek: L2a, P2b, OC, K2, H4, H5a, OB; közepesen gyakori élőhelyek: P2a, L2x, L1, RC, H3a, D34, L4a, RB, J5, M1, E34, K5, B1a, P7, K1a, LY4, B5, LY1; ritka élőhelyek: D5, E1, RA, OA, P45, L4b, G2, D6, A1, B2, K7b, H1, M6, LY3, M8, D2, K7a, B3, G3, BA, LY2, H2, I4, M7, J1a.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.23. Miskolci-Bükkalja

A Bükkalja vegetációja az ember tájhasználata következtében napjainkra jelentősen átalakult. Az eredeti növénytársulások eltűntek vagy degradálódtak, jobb esetben a visszatelepülés folyamata zajlik. Zonális társulása a tatárjuharos lösztölgyes, melynek izolált, vagy fragmentált foltjait nyomokban még fellelhetjük. Ilyen foltokra utal a réti iszalag (Clematis integrifolia), piros kígyószisz (Echium maculatum), hengeres peremizs (Inula germanica), koloncos lednek (Lathyrus lacteus), macskahere (Phlomis tuberosa), parlagi rózsa (Rosa gallica), hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa tirsa), bugás veronika (Pseudolysimachion spurium) előfordulása. Jellegzetes az erdőssztyepp-erdőket szegélyező és önállóan is kialakuló törpemandula- és csepleszmeggy-cserjés. Az egykor legelőként használt vagy a művelés alól felhagyott szőlők, gyümölcsösök visszatelepülő növényzete nagyobb kiterjedésű gyepeket eredményez. Az erdők helyén főként a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) dominál, a gyepekén az árvalányhaj-fajok érhetnek el nagyobb borítást. Magasabb térszinteken a cseres-tölgyesek termőterülete húzódik, ezek nagy részén fenyvesek, akácosok borítanak. Az észak–dél patakvölgyekben vízparti társulásokat találunk. A fűzesek és nedves rétek jellemző gyakori fajai a mezei gólyaorr (Geranium pratense), mocsári csorbóka (Sonchus palustris), mocsári tisztesfű (Stachys palustris). A területen inváziós fajként terjed a siskanád (Calamagrostis epigeios), amely megtelepedése évtizedekre állandósulhat. Az erdei- és feketefenyő állományai jelentős kiterjedést érnek el, emellett terjedőben van az akác és telepített nyárasokat is találunk.
Gyakori élőhelyek: L2a, K2, OC, OB, P2b, L2x, L1, K1a; közepesen gyakori élőhelyek: H3a, RC, K5, D34, E34, H4, P2a, H5a, L4a, B1a, M1, B5, E1, P7; ritka élőhelyek: K7a, P45, LY3, E2, RB, LY2, J5, K7b, RA, H1, A1, LY1, B2, D6, H2, G2, LY4, B3, D5, L4b, M7, I4, I1, M6.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.31. Tardonai-dombság

Platókon és enyhe lejtésű oldalakon a terület döntő részén cseres-tölgyesek találhatók. Ezek elég degredáltak, elegyként gyakran található erdeifenyő, akác, továbbá jellemző a mezei juhar és a gyertyán. A lágyszárú szintben jellemzők a gyomjellegű fajok. A terület gyertyános-tölgyesei jellegtelenek, fajszegények. A bükkösök átmeneti helyzetűek, extrazonálisak, elegyesek. Patakvölgyekben füzes-égeres ligeterdők húzódnak acsalapus magaskóróssal. A települések körül kiterjedt fátlan vegetációtípusok maradtak fenn. Terjed bennük a siskanád (Calamagrostis epigeios) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea); ritkábbak a csenkeszes, árvalányhajas gyepek. A védett növényfajok, botanikai nevezetességek főként utóbbiakban fordulnak elő: csillagőszirózsa (Aster amellus), dunai szegfű (Dianthus collinus), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea), lenfajok (Linum spp.), kosborfajok (Orchis spp.), macskahere (Phlomis tuberosa), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa tirsa). Igen sok helyen találkozunk akácossal és telepített erdeifenyvessel. Inváziós módon terjed az akác, a bálványfa. A területen akácosban él a ritka kakasmandikó (Erythronium dens-canis).
Gyakori élőhelyek: K2, OC, L2a, P2b, E1; közepesen gyakori élőhelyek: OB, H4, K5, RC, P7, L2x, P2a, H3a, RA; ritka élőhelyek: P45, RB, H5a, L4a, J5, J4, B5, D34, K1a, B1a, OA, L1.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység

6.5. Bükkvidék
6.5.32. Upponyi-hegység

A kistáj zonális társulásai a cseres-tölgyes, a gyertyános-tölgyes, kis kiterjedésben a bükkös. Bükkelegyes hegyi sásos-tölgyesből ismert a térségben unikális boldogasszony-papucsa (Cypripedium calceolus). A táj arculatát napjainkban leginkább a nagy kiterjedésű fátlan vegetációfoltok adják. Ritkaság a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), fehér zanót (Chamaecytisus albus), piros kígyószisz (Echium maculatum), sváb rekettye (Genista germanica), patkócím (Hippocrepis comosa), tarka kosbor (Orchis tridentata), sárga szádor (Orobanche lutea), parlagi rózsa (Rosa gallica). A szélesebb völgytalpak nedves-vizenyős részein gazdag lápi-mocsári vegetáció maradt fenn, kétsoroskáka (Blysmus compressus), dárdás nádtippan (Calamagrostis canescens), bánsági és gyepes sás (Carex buekii, C. caespitosa), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), mocsári gólyaorr (Geranium palustre), hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium), szárnyas görvélyfű (Scrophularia umbrosa) előfordulással. Fontosak fajkészletük és ritkaságuk miatt a sziklagyepek és sziklai erdőtársulások. Az Upponyi-szoros két oldalán részben háborítatlan formában találjuk jellegzetes típusaikat. A fátlan növényzetből megemlítendő a szürke napvirág (Helianthemum canum), sziklai perje (Poa badensis), fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana), a szurdokerdőből a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), csillogó gólyaorr (Geranium lucidum), erdei holdviola (Lunaria rediviva), berkipimpó (Waldsteinia geoides). Telepített lucfenyvesek, ill. sok helyen az erdei- és feketefenyvesek is megtalálhatók, terjednek az akácosok.
Gyakori élőhelyek: L2a, OC, K2, P2b, E1, H4, K5; közepesen gyakori élőhelyek: RC, B1a, H5a, E34, OB, D34, E2, P7, RA, J5, L1, OA, P2a; ritka élőhelyek: B5, P45, D6, J4, H3a, L2x, M1, RB, B2, D1, H2, LY4, M8, D5, B3, J3, I4, BA, A1, G2, G1.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
6.6.11. Aggteleki-hegység

A kistáj egészére a tölgyes erdőtársulások jellemzők: az északi határmenti területeken főként a gyertyános-, a déli peremeken a cseres-tölgyes dominál. A településekhez közeli domboldalak déli verőin korábban gyümölcstermesztés és szőlőművelés folyt. Itt ma xerotherm bokorerdők és száraz-félszáraz gyepek találhatók. A növényvilág egyik sajátossága a kárpáti fajok magas aránya. Ezek zömmel a fennsíkok töbreinek védelmében, az ottani középhegységi jellegű társulások színező elemeiként jellegzetesek. Gyertyán uralmú erdőkből ismert az ikrás fogas-ír (Dentaria glandulosa), kakasmandikó (Erythronium dens-canis), pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), havasi ribiszke (Ribes alpinum), tölgyesekben a boldogasszony-papucsa (Cypripedium calceolus). A fátlan vegetációtípusok közül ki kell emelni a hegyi réteket és a sziklagyepeket. A mezofil karakterű rétek néhány állományát napjainkban is kaszálják, fennmaradásuk és gazdag fajkészletük (csengettyűvirág – Adenophora liliifolia, hullámoslevelű palástfű – Alchemilla subcrenata, erdei gólyaorr – Geranium sylvaticum, pettyes orbáncfű – Hypericum maculatum, kövi szeder – Rubus saxatilis, narancsszínű aggófű – Tephroseris aurantiaca, gömböskosbor – Traunsteinera globosa) ezzel továbbra is biztosított. A xerotherm jellegű és inkább a déli oldalakra jellemző sziklagyepek között nevezetes a Jósvafő fölötti Nagy-oldal és környéke. Ismert innen a vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius subsp. albidus), osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum), erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana) előfordulása. A fennsík telepített erdei a lucosok. Helyenként terjed az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa). A térség szántóinak különleges és gazdag gyomflóráját említésre érdemes.
Gyakori élőhelyek: K2, K5, OC, P2b; közepesen gyakori élőhelyek: H4, L2a, L1, H3a, P7, M1, J5, LY2, OB, RC; ritka élőhelyek: P2a, LY3, E1, E2, LY1, H2, D34, G2, D5, B5, LY4, H1, I4, B1a.
Fajszám: 1000-1200; védett fajok száma: 120-; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 1, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
6.6.12. Alsó-hegy

Klímazonális vegetációja leginkább gyertyános-tölgyes, kisebb kiterjedésben középhegységi bükkös. Mégsem ezek a leginkább szembeötlő társulások, hanem a fennsík fajgazdag sziklaerdei, ill. a déli oldalak bokorerdei és sziklagyepjei. A hosszan húzódó mészkőgerinc Bódva folyóra tekintő déli oldalát korábban legeltették, ennek hatása napjainkban is fellelhető. A magasabban fekvő területek gyertyán uralmú társulásaiból és a töbrökkel sűrűn tagolt fennsík sziklaerdeiből számos országosan is ritka faj megjelenése emelhető ki (mérges sás – Carex brevicollis, korallgyökér – Corallorhiza trifida, kakasmandikó – Erythronium dens-canis, borsóképű lednek – Lathyrus pisiformis, havasi ribiszke – Ribes alpinum). A déli oldalak mozaikos növényzete a bokorerdők és sziklagyepek keveredéséből áll. Itt él a térség endemikus faja, a tornai vértő (Onosma tornense). A kistáj telepített erdői a fekete- és erdeifenyvesek, magasabb fekvésben a lucosok. Az Alsó-hegy déli oldalán erősen terjed a bálványfa, munkát adva az aktív természetvédelemnek.
Gyakori élőhelyek: K2, K5, M1; közepesen gyakori élőhelyek: OC, P2b, H3a, G2, LY2, H2, L2a; ritka élőhelyek: L1, RC, H4, E2, D34, J5, I4, OB, P2a, LY1.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 3, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
6.6.21. Rudabányai-hegység

Klímazonális társulásai a cseres- és gyertyános-tölgyesek, összességében azonban az edafikus növényzet jelentősebb kiterjedésű (mészkerülő tölgyes és különböző sziklaerdők, szurdokerdők). A kistáj közepén húzódó völgyben égeres-fűzes ligeterdő jellemző. A keskeny kanyargó Telekes-völgyben a szikla- és szurdokerdő társulások mozaikjában számos, egyébként a magasabban fekvő területekre jellemző növény található meg (farkasölő sisakvirág – Aconitum vulparia, pézsmaboglár – Adoxa moschatellina, völgycsillag – Astrantia major, ikrás fogas-ír – Dentaria glandulosa, mérges sás – Carex brevicollis, magyar perje – Poa pannonica subsp. scabra, erdélyi csillagvirág – Scilla kladnii, erdélyi nyúlfarkfű – Sesleria heufleriana, berkipimpó – Waldsteinia geoides). A kiszélesedő völgytalp keményfa ligeterdejéből a zelnice (Prunus padus) említhető.
Gyakori élőhelyek: K2, L2a; közepesen gyakori élőhelyek: OC, H4, P2b, OB; ritka élőhelyek: RC, D34, J5, P2a, B5.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
6.6.22. Szalonnai-hegység

Középhegységi jellegű terület, ahol a cseres-tölgyes erdők dominálnak. A völgyekben és északi oldalakon középhegységi bükkösök is kialakultak. Erdősültsége a környező területekénél magasabb. A merész és meredek Esztramos gerincének túlnyomó részét elbányászták, de még maradt ritka fajokat rejtő területe. Sziklai cserjései, sziklaerdei a térség legfontosabb ilyen jellegű társulásai. Ritkaságai közt megemlíthető a pillás zanót (Chamaecytisus ciliatus), korai szegfű (Dianthus plumarius subsp. praecox), gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium), gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare), fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana), sziklai borkóró (Thalictrum foetidum). A közeli szlovákiai hegyekből kerülhetett át az alhavasi tarka nyúlfarkfű (Sesleria varia). Komoly problémát jelent a betelepített és spontán nagy erővel terjedő bálványfa. Telepített erdők az erdei- és feketefenyvesek és akácosok.
Gyakori élőhelyek: K2, OC, L2a, P2b; közepesen gyakori élőhelyek: E1, K5, OB, D34, RC, M1, P2a, H4; ritka élőhelyek: L1, B5, P7, J5, LY3, H2, D2, B1a, H3a, RA, D5.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 3, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
6.6.23. Bódva-völgy

Potenciális növényzete a folyóvölgy ligeterdeje, ill. bokorfüzesek és mocsárrétek. Ma kiterjedt szántók, kaszálórétek tagolják a völgyet. Nedves rétjein ritka fajokban gazdag társulások találhatók (Buxbaum-, gyepes és fekete sás – Carex buxbaumii, C. caespitosa, C. nigra, mocsári lednek – Lathyrus palustris). Több helyen megtalálható a Tisza-parti margitvirág (Chrysanthemum serotinum), nádi boglárka (Ranunculus lingua) és békaliliom (Hottonia palustris). A természetvédelem a jobb állapotú gyepeket kaszálja, hogy fenntartsa egyes védett növények állományait (hússzínű ujjaskosbor – Dactylorhiza incarnata, kotuliliom – Fritillaria meleagris, szibériai nőszirom – Iris sibirica). Szántóin alföldi fajok is megtelepednek (pl. parlagi kunkor – Heliotropium europaeum). A völgyben nagy területen borítanak és akadálytalanul terednek az inváziós növények.
Gyakori élőhelyek: OC, K2, P2b, M1; közepesen gyakori élőhelyek: D34, L1, OB, E1, L2a, P2a, B5; ritka élőhelyek: H3a, H2, D6, RA, D2, B4, RC, J2, J5, G2, D5.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 4, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 2, kései meggy (Prunus serotina) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 4, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.6. Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
6.6.24. Tornai-dombság

A kistáj nagy része erdőtlen, csak északi részén maradt egy kevés az egykori zonális gyertyános- és cseres-tölgyes vegetációból (pézsmaboglár – Adoxa moschatellina, bogláros szellőrózsa – Anemone ranunculoides, ujjas keltike – Corydalis solida, fürtös salamonpecsét – Polygonatum multiflorum, nagyvirágú ibolya – Viola riviniana). A korai erdőirtások főként a szántóterületek növelése érdekében történtek, de napjainkban ezek jó része parlag. A széles völgytalpakon mocsárrétek, fűz-cserjések húzódnak igen értékes flórával (kenyérbél-cickafark – Achillea ptarmica, északi sás – Carex hartmannii, kotuliliom – Fritillaria meleagris, szibériai nőszirom – Iris sibirica). Az állandó patakok mentén egyes helyeken égeresek, fűzligetek is kialakultak. Nagy területeket borítanak a telepített fenyvesek (fenyőfajok – Pinus spp., lucfenyő – Picea abies). A cseres-tölgyesek helyére ültetett erdeifenyvesek több állománya ritka mészkerülő fajokban bővelkedik: közönséges tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris), kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), árnyékvirág (Maianthemum bifolium), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus).
Gyakori élőhelyek: OC, K2, P2b; közepesen gyakori élőhelyek: L2a, E1, RC, L2b, OB, P2a, D34; ritka élőhelyek: H5a, K5, P45, H4, P7, RB, B5, L1, B1a, J5.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.11. Központi-Zemplén

A kistáj növényzete változatos, összetett. Déli felén zonális a cseres-tölgyes, északabbra egyre gyakrabban gyertyános-tölgyesek, a 600 m feletti hegyeken bükkösök jelennek meg. A legmagasabb részeken montán bükkösök díszlenek, kárpáti növényfajokkal (kárpáti sisakvirág – Aconitum moldavicum, ikrás fogas-ír – Dentaria glandulosa, havasi iszalag – Clematis alpina, fekete lonc – Lonicera nigra, havasi ribiszke – Ribes alpinum, kövi szeder – Rubus saxatilis, vörös áfonya – Vaccinium vitis-idaea). A hegyvidéki hangulatot az égerligetek, magaskórósok, láprétek és tőzegmohás lápok is erősítik (hamvas éger – Alnus incana, szőrös nyír – Betula pubescens, töviskés sás – Carex echinata, havasi varázslófű – Circaea alpina, gyapjúsásfajok – Eriophorum spp., struccpáfrány – Matteuccia struthiopteris, füles fűz – Salix aurita, tőzegpáfrány – Thelypteris palustris). A magasabb területek mészmentes alapkőzetein, csapadékosabb klímában mészkerülő tölgyes és bükkös társulások jellemzők. Itt gyakoriak a savanyú talajt jelző növények: áfonyák, korpafüvek, csarab, körtikék. A tölgyesek és bükkösök irtásain fajgazdag kaszálórétek alakultak ki (kenyérbél-cickafark – Achillea ptarmica, karcsú sisakvirág – Aconitum variegatum subsp. gracile, csengettyűvirág – Adenophora liliifolia, palástfűfajok – Alchemilla spp., északi sás – Carex hartmannii, réti kardvirág – Gladiolus imbricatus, pettyes orbáncfű – Hypericum maculatum, szibériai nőszirom – Iris sibirica, gömböskosbor –Traunsteinera globosa). Az eredendően erdőtlen sziklák növényzetében a Kárpátok közelsége érezhető. Mohákban, ritka fajokban bővelkedő gyepjeiben él a sziklaiternye (Aurinia saxatilis), apró nőszirom (Iris pumila), magyar kőhúr (Minuartia frutescens), magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra), fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata), sátorhegyi tarsóka (Thlaspi schudichii), északi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis). A déli részeken erdőssztyepp-elemekben gazdag tölgyesek találhatók. E rész gazdag pannon és kontinentális elemekben (törpemandula – Prunus tenella, nagy gombafű – Androsace maxima, magyar nőszirom – Iris aphylla subsp. hungarica, hegyi kökörcsin – Pulsatilla montana). Kiterjedtek a szőlőkultúrák.
Gyakori élőhelyek: K2, K5, L2a, OC, P2b, RC, L4a, OB, RB; közepesen gyakori élőhelyek: J5, H3a, H4, E1, E34, K7b, E2, LY2, L1, D34, M1, P2a, LY4, K7a, L2x; ritka élőhelyek: LY3, G3, L4b, P7, D2, H5a, D5, LY1, K1a, P45, RA, I4, M6, B1a, OA, M8, B4, B5, J2, M4, I1, M7, B2, C1, A23, D6, E5.
Fajszám: 1200-, védett fajok száma: 120-; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.12. Abaúji-Hegyalja

A vékony, szalagszerű kistáj nyugatról körülöleli a Zemplén magasabban fekvő területeit. Zonális vegetációja a lösztölgyes és cseres-tölgyes lehetett, ezek állományai mára azonban teljesen megsemmisültek, helyüket szőlők foglalják el. A művelt területek közötti felhagyott parcellákon a visszatelepülés különböző fázisait találjuk. Az egykori erdők fajai éppúgy előfordulnak itt, mint az újonnan betelepült sztyepprételemek. Összességében igen fajgazdag, kontinentális hatás alatt álló komplex jellemzi, különböző szukcesszionális stádiumok mozaikjával. A hajdani erdők nyomait mutatja a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), törpemandula (P. tenella), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), pázsitos nőszirom (Iris graminea), macskahere (Phlomis tuberosa). Számos eredeti sztyeppréti növény közül kiemelhető a tömeges árvalányhaj-fajok mellett a piros kígyószisz (Echium maculatum), hengeres peremizs (Inula germanica), hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana), magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica). A gyepek leromlásával nagyobb cserjés-bozótos területek jönnek létre. Északon az utak mentén, gyepekben mindenfelé megtalálható a mezei gólyaorr (Geranium pratense).
Gyakori élőhelyek: K2, L2a, K5, P2b, OC, H3a, E1; közepesen gyakori élőhelyek: H4, RA, OB, J5, RC, D34, L2x, L1, E2, RB, E34, L4a, K7b; ritka élőhelyek: P7, M1, P2a, B4, G3, B1a, D6, K7a, D5, I4, K1a, B5, M7, A1, B3, I1, LY2, M6, M8.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.21. Tokaji-hegy

Az Alföld síkjából meredeken kiemelkedő hegykúp, exponált helyzetének következtében az Északi-középhegység fontos és fajgazdag flóraszigete. Az ember megjelenésével egyidejű a hegy művelése. Potenciális vegetációja száraz tölgyes, a déli oldalakon több helyen is kiritkuló és gyepekkel mozaikoló molyhos tölgyes formájában, míg az északi lejtőkön gyertyánnal elegyesen. Déli lejtőin a xerotherm társulások dominálnak, számos növényritkasággal, nevezetes a pontuszi-keleti fajok előfordulása. Legritkább növénye a hazánkban már csak itt előforduló gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius). Szintén féltett ritkaságok a bugás hagyma (Allium paniculatum), nagy gombafű (Androsace maxima), gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus), bíboros sallangvirág (Himantoglossum caprinum), csajkavirág (Oxytropis pilosa), vastaggalyú körte (Pyrus nivalis). A szőlőkkel szomszédos gerinceken vagy felhagyott gyümölcsösökben az erdőssztyepp-vegetáció számos jellemző faja előfordul (törpemandula – Prunus tenella, tavaszi hérics – Adonis vernalis, macskahere – Phlomis tuberosa, piros kígyószisz – Echium maculatum, dunai szegfű – Dianthus collinus). A hegyláb lösszel borított szoknyáján, útrézsűkben, leszakadásokon löszfalnövényzet jellegzetes (taréjos búzafű – Agropyron pectiniforme, heverő seprűfű – Bassia prostrata). Az ősi gyepeket és erdőtársulásokat leginkább az elakácosodás veszélyezteti.
Gyakori élőhelyek: P2b, K2, H3a; közepesen gyakori élőhelyek: RC, L1, P2a, OC, B1a, M1, LY4; ritka élőhelyek: H5a, I2, OB, E34, RB, M6, P7, E1, H4, I4.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.22. Szerencsi-dombság

A Szerencsi-dombság növényzete a szomszédos Hegyaljához hasonló, eredetileg cseres- és melegkedvelő tölgyesek boríthatták, néhol sztyepprétfoltokkal váltakozva, amelyekből mára csak apróbb foltok maradtak meg. A Monoki-erdő cseres-tölgyesei némi átmenetet mutatnak a Harangod lösztábláját egykor uraló tatárjuharos lösztölgyes felé. A sztyepprétek reliktum állományai a terület nyugati peremi dombsorain maradtak fenn, ritka löszpusztai fajokkal (taréjos búzafű – Agropyron pectiniforme, vöröses hagyma – Allium marginatum, szártalan csüdfű – Astragalus exscapus, magyar nőszirom – Iris aphylla subsp. hungarica, leánykökörcsin – Pulsatilla grandis, hegyi kökörcsin – P. montana, bozontos árvalányhaj – Stipa dasyphylla, hosszúlevelű árvalányhaj – S. tirsa). A térség legértékesebb része a lösztábla Hernád felé meredeken leszakadó része. Itt az egykori löszgyepek kis területű foltjai több értékes fajt őriznek: törpemandula (Prunus tenella), piros kígyószisz (Echium maculatum), macskahere (Phlomis tuberosa), kései pitypang (Taraxacum serotinum). A kistáj túlnyomó része szőlőművelés alatt áll, esetleg parlag. A regenerálódó, visszaalakuló gyepfoltok gazdag pusztai növényzetűek, a gazdagon mozaikos tájnak köszönhetően. Szórványos előfordulású a csillagőszirózsa (Aster amellus), réti őszirózsa (A. sedifolius), kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), sziki kocsord (Peucedanum officinale). A felhagyott táblákon néhol terjed a siskanád, évekre-évtizedekre konzerválva ezzel a növényzetet.
Gyakori élőhelyek: P2b, L2a, OC, OB, H4, H3a; közepesen gyakori élőhelyek: RC, F2, P7, L2x, D34, F1a, H5a, K1a, M6, P2a, RB, B1a; ritka élőhelyek: K2, BA, L4a, F1b, E1, B2, A1, L1, F4, G3, M8, RA, B3, L5, M2, B5, M1.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.23. Hegyalja

Az alapvetően tölgyes-uralmú keleti szegélye a hegység-peremnek. Erdőssztyepp-növényzete szinte teljesen megsemmisült, csupán néhány magaslaton maradt fenn a fátlan erdőspusztai vegetáció. Völgyeiben edafikus társulás az égerliget. Helyenként még a Központi-Zemplénre jellemző kárpáti ikrás fogas-ír (Dentaria glandulosa) is előfordul, de jellegében az említett erdőssztyepp-karakter dominál. Tipikus szinte minden hegykúpon az árvalányhajas, helyenként csenkeszes gyep, ezekben általános a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), törpemandula (P. tenella), magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), magyar perje (Poa pannonica subsp. scabra), hegyi kökörcsin (Pulsatilla montana), bozontos és hosszúlevelű árvalányhaj (Stipa dasyphylla, S. tirsa) előfordulása.
Gyakori élőhelyek: K2, P2b, L2a, L2x, OC, K5, OB, L4a; közepesen gyakori élőhelyek: J5, H4, H3a, L1, RC, LY4, D34, B1a, M1, RB, P7, P2a, LY2, D5, E1; ritka élőhelyek: B5, E2, H5a, L4b, P45, E34, BA, M6, M8, E5, LY1, D6, K7b, F1b, G3, K1a, B2, I4, D1, B3, I1, A1.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 1, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.31. Hegyközi-dombság

A medence-jellegű terület potenciális növényzete a kocsánytalan tölgyes, azonban ez a települések benépesedésével párhuzamosan megsemmisült. Ma jórészt fátlan terület, néhol telepített erdőket találunk. A dombhátak száraz gyepvegetációja nagyrészt legelő (még mindig jellemző az állattartás a Hegyközben). A völgyalji nedves rétek, magassásosok fajkészletéből megemlíthető a szürke, halovány és mocsári aszat (Cirsium canum, C. oleraceum, C. palustre), orchideák (ujjaskosborfajok – Dactylorhiza spp.) és a szinte mindenütt gyakori mezei gólyaorr (Geranium pratense) előfordulása. Néhol jellegtelen telepített erdőket is találunk (tűlevelű és lombos fafajok elegyesen), ill. homogén erdei-, fekete- és lucfenyő-ültetvényeket.
Gyakori élőhelyek: OC, P2b, L2a, K5, K2, OB; közepesen gyakori élőhelyek: J5, P2a, L4a, D34, H5a, H4, RC, RB, H3a, K1a, E2; ritka élőhelyek: LY2, M1, D6, D5, G3, LY3, K7b, B5, E1, M6, OA, LY4, M7, L4b, I4, B1a, B2.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 2, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.7. Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.32. Vitányi-rögök

Zonális fás társulása a kocsánytalan tölgyes, helyenként a gyertyános-tölgyes, ill. egy kis foltban a középhegységi bükkös; állományaik elegyfajokban gazdagok. A meleg déli oldalakon mészkerülő tölgyes is előfordul. A települések közelében másodlagos fátlan területek alakultak ki, ezeket a legelő állatállomány részére tartják fent. Telepített erdei az erdei- és feketefenyvesek, kevés akácossal.
Gyakori élőhelyek: K2, L2a, K5; közepesen gyakori élőhelyek: L4a, P2b, OC, E2, H3a, P2a, OB; ritka élőhelyek: J5, K7b, D34, E34, LY2, I4, B5, B1a, A23.
Fajszám: kevesebb mint 400; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.11. Alsó-Ipoly-völgy

Az Ipoly folyót egykor kísérő ártéri ligeterdők, égeres láperdők nagyrészt megsemmisültek, helyüket mocsárrétek, láprétek, megművelt területek foglalják el. Az Ipoly menti homokterületek nagy részét egykoron homoki tölgyesek komplexei fedték (pusztai és gyöngyvirágos-tölgyesek). A megmaradt állományok jórészt leromlottak, elakácosodtak.
Gyakori élőhelyek: L2a, OC, K2, L1, H4; közepesen gyakori élőhelyek: RB, P2b, E1, OB, J5, D34, J4, H3a, H5a, K5, L2b, L2x, RA, BA, M1; ritka élőhelyek: LY4, RC, B5, B1a, B2, J2, G3, LY2, P7, H2, D6, M7, A1, E34, OA, P2A, J3, I1, A23, A3a, B3.
Fajszám: kevesebb mint 400; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 2.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.12. Középső-Ipoly-völgy

Az egykori keményfa ligeterdők, ill. éger- és fűzligetek állományaiból napjainkra viszonylag kevés maradt, de még őriznek egy kis emléket a korábbi vegetációs képből. Mára a kistáj leggyakoribb növényzeti típusát a mocsárrétek és spontán fűzcserjések jelentik, kevés magassásossal. Jelentős növényzeti szempontból a lefűződött folyószakaszokból visszamaradt holtágrendszer. A nedves élőhelyekhez köthetően a térségben ritka fajok közül megemlítendő a kálmos (Acorus calamus), békaliliom (Hottonia palustris), vízitök (Nuphar lutea). A nedves réteken állományalkotó az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), szibériai nőszirom (Iris sibirica), hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium), a mocsárréteken és magassásosokban jellemző a bánsági sás (Carex buekii), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), nyári tőzike (Leucojum aestivum). A kistáj növényzeti képét a homokos területek és az enyhén szikesedő rétek színesítik. Nevezetes fajaik az ezüstperje (Corynephorus canescens), kékcsillag (Jasione montana), magas gyöngyperje (Melica altissima), egérfarkfű (Myosurus minimus). Sajnos a folyóvölgyek egyben az inváziós fajok terjedésének folyosói is, ez alól az Ipoly sem kivétel. Leggyakoribb fásszárú inváziós a zöld juhar (Acer negundo), gyalogakác (Amorpha fruticosa), akác (Robinia pseudoacacia). A lágyszárú özönnövények közül a selyemkóró (Asclepias syriaca), kisvirágú őszirózsa (Aster lanceolatum), japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.), vadcsicsóka (Helianthus tuberosus), aranyvessző-fajok (Solidago spp.) említhetők.
Gyakori élőhelyek: OB, D34, OC, D6, L2a, RC; közepesen gyakori élőhelyek: RA, H4, RB, P2a, B1a, K2, B5, J2, H5b, P2b, B2, J5; ritka élőhelyek: H5a, J1a, D1, OA, K5, J4, L2b, D5, J3, A1, L2x, A23, B3, A3a, I4, G1.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.13. Nógrádi-medence

A terület zonális társulásai a cseres- és gyertyános-tölgyesek. A lankás dombvidék völgytalpain mocsarak és üde-nedves rétek húzódnak. A maradvány tölgyes-foltok néhány értékes növénye a madársisakfajok (Cephalanthera spp.), turbánliliom (Lilium martagon), gérbics (Limodorum abortivum).
A kistáj nagy része ma szántó, parlag. Ezeken az egykori gyomflóra fajai kezdenek megjelenni (nyári hérics – Adonis aestivalis, lángszínű hérics – A. flammea, konkoly – Agrostemma githago, mezei szarkaláb – Consolida regalis, pipacs – Papaver rhoeas).
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, H5a, K2; közepesen gyakori élőhelyek: OB, RA, P2a, RB, RC, J5, H3a, B1a, H4, OA; ritka élőhelyek: E1, D34, L1, L2x, K1a, B5, D5, J1a, H5b, BA, D6, A1.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 2, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.21. Zagyva-völgy

A folyó alakította völgy potenciális növényzete a puhafa ligeterdő, amely feltehetően teljes hosszában húzódott néhol esetleg mézgás égerrel, szillel, májusfával, kőrissel. Mára ez gyakorlatilag teljesen megsemmisült, csak töredékeket találunk. Ehhez illeszkedik a mocsárrétekből, magassásosokból, nádasokból álló vízparti növényzet. Helyenként értékes fajkészletű állományokat is találunk, amelyekben előfordul a gyíkhagyma (Allium angulosum), bánsági és bugás sás (Carex buekii, C. paniculata), forrásperje (Catabrosa aquatica), réti iszalag (Clematis integrifolia), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), mocsári csorbóka (Sonchus palustris), kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica). Jelentős a szántóterületek kiterjedése is. A termesztett növényeken kívül a térségben ritka gyomfajok élnek (nyári hérics – Adonis aestivalis, keleti szarkaláb – Consolida orientalis, nyúlánk sárma – Ornithogalum pyramidale). Északon kisebb homokkő kibukkanásokat is találunk, sziklagyep jellegű növényzettel (tavaszi hérics – Adonis vernalis, késeiperje – Cleistogenes serotina, dudafürt – Colutea arborescens, pusztai árvalányhaj – Stipa pennata). Az inváziós fajok gyakorlatilag akadálytalanul terjednek a folyó mentén.
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, B1a, L1; közepesen gyakori élőhelyek: K2, H3a, H4, M8, M1, P45, OB, OA; ritka élőhelyek: RA, P2a, RB, RC, D6, B5, D5, P7, L2x, BA, G3.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.22. Medves-vidék

A kistáj alacsonyabb részein és a hegylábon zonális a cseres-tölgyes, kissé magasabban a gyertyános-tölgyes. A terület legmagasabb részein már a középhegységi bükkösök alkotnak zónát, környezetükhöz képest gazdagabbak montán fajokban. Az északi oldalakon némi kárpáti hatás is felismerhető a növényzet összetételében, tömeges az ikrás fogas-ír (Dentaria glandulosa), szórványos a téli és erdei zsurló (Equisetum hyemale, E. sylvaticum), fehér acsalapu (Petasites albus), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), havasalji rózsa (Rosa pendulina), fürtös bodza (Sambucus racemosa), lilásszárú aggófű (Senecio ovatus), hegyi veronika (Veronica montana). Patakvölgyeiben keskeny sávban égeresek húzódnak, helyenként keserű kakukktormával (Cardamine amara). Változatos a kőfolyásokon, kőtengereken, törmeléken kialakult sziklai vegetáció. A déli oldalak növényzetében csekély szubmediterán hatás is kimutatható. Ezen területek fátlan vegetációtípusai a sziklagyepek, a mohás páfrány-bevonatok, a letörpült sziklaicserjés–madárbirses sziklaélek. A terület növényzetét ért antropogén hatások jelentősek. A Medves fennsíkján nagy kiterjedésű irtásrétek különböző társulásai találhatók, akad itt szőrfűgyep, találunk az Alföldre jellemző hernyópázsitos kaszálórétet, legelőt.
Fajszám: több mint 1200; védett fajok száma: 80-100; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 3, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 1, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.23. Felső-Tarnai-dombság

A kistáj magasságából adódó zonális vegetációja (kis kiterjedésben) a cseres-tölgyes, a völgyekben gyertyános-tölgyes és az innen az északi oldalakra is áthúzódó középhegységi bükkös. A dombsági jelleghez képest több néhány hegyvidéki faj ismert, lokálisan montán hatást jelez az ikrás fogas-ír (Dentaria glandulosa), téli zsurló (Equisetum hyemale), fehér acsalapu (Petasites albus), karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum). A terület nagyobb része fátlan, ennek erősödő lokálklimatikus hatása helyenként száraz, szinte homokpusztai növényzetet eredményez (bárányüröm – Artemisia pontica, élesmosófű – Chrysopogon gryllus, deres csenkesz – Festuca pallens, naprózsa – Fumana procumbens, homoki vértő – Onosma arenaria, szikár habszegfű – Silene otites). A talajréteg és tápanyag felhalmozódásával párhuzamosan félszáraz szálkaperjés gyepek alakulnak ki, helyenként a molyhos tölgy kisebb csoportjai is megvetik lábukat. A kisebb facsoportok körül és alatt fordul elő a dudafürt (Colutea arborescens), kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla), parlagi rózsa (Rosa gallica). A meszes homokkő félszáraz gyepjeire jellemző a patkócím (Hippocrepis comosa), árlevelű len (Linum tenuifolium), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), fekete kökörcsin (P. nigricans), hegyi gamandor (Teucrium montanum ). Érdekes a Noé-szőlője csupasz felszíne, kisebb kiterjedésben találunk még ehhez hasonló felszíneket a kistáj területén. Az akác térfoglalása jelentős, agresszív terjeszkedésével veszélyezteti a kis foltokra zsugorodott, értékes molyhostölgyes-foltokat.
Gyakori élőhelyek: L2a, OC, K2, K5, P2b; közepesen gyakori élőhelyek: H4, E34, OB, E1, L1, P2a, OA, E2, J5, RC, H3a; ritka élőhelyek: B1a, LY4, D5, D34, L4a, G2, B2, H5a, LY1, M8, B5, D6, BA, K7a, RB, H1.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 80-100; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.24. Tarna-völgy

A folyóvölgy potenciális növényzete a puhafás ligeterdő. Mára ebből kis kiterjedésű állományok maradtak. Jelentősebb méretűek a mocsárrétekkel, bokorfüzesekkel jellemezhető folyószakaszok. Sajnos a terület az inváziósan terjedő növények terjeszkedési folyosója is egyben.
Gyakori élőhelyek: OC, K2, H4, P2b, L2a, OB; közepesen gyakori élőhelyek: H5b, H5a, OA, RC, P2a, E34, K5, B1a, J5, B5, H3a, D6, D34, L1, RB; ritka élőhelyek: RA, LY4, L4a, K1a, J4, L2x, L4b, P7, B2, B3, D5, G3, C23, I2, J1a, J1b, K7a, LY2, A1, BA, C1, I1, P45.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.31. Ózd–Egercsehi-medence

A dombvidék jellegű táj vegetációja mozaikos, elég változatos. A mozaikosság legfőbb oka a nagy területeket érintő erdőirtások miatt létrejött irtásrétek, a telepített- és természetes erdők váltakozása. Igen jelentős kiterjedésűek a félszáraz gyepek, a völgytalpi nedves rétek, láp- és mocsárrétek. Legnagyobb kiterjedésű zonális társulása a cseres-tölgyes, kisebb arányban, völgyekben a gyertyános-tölgyes. A cseres-tölgyesekre jellemző bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria) viszonylag gyakoribb, a gyertyános-tölgyes néhány állományából a közeli Bükkből nem ismert farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) emelhető ki. A dombvidék arculatát jelenleg sokkal inkább a nagy kiterjedésű fátlan vegetációfoltok határozzák meg. A legelterjedtebbek a szálkaperjés gyepek (nagy pacsirtafű – Polygala major, nagyvirágú gyíkfű – Prunella grandiflora, magyar aszat – Cirsium pannonicum, sárga iglice – Ononis pusilla, tarka kosbor – Orchis tridentata). A terület különlegessége a Bátor melletti sziklákon a magyar kőhúr (Minuartia frutescens). A völgytalpakon gyakoriak az égeres ligeterdők (az Eger-patak forrásának lápjában a széleslevelű gyapjúsás – Eriophorum latifolium – található). A térségben kiterjedt akácosokat és fenyveseket telepítettek.
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, K2, H4, B1a; közepesen gyakori élőhelyek: K5, OB, H5a, D34, RC, RA, E1, P45, E34, OA, J5, L1, P2a; ritka élőhelyek: RB, B5, P7, D5, BA, E2, J4, LY2, M8, D6, L2b, D1, J1a, J3, A23, J6, B2, I1, C1, I2, A1.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 1, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.32. Pétervásári-dombság

A vidék nagy részét összefüggő erdőség borítja, legnagyobb kiterjedésű zonális társulása a cseres-tölgyes. Völgyalji helyzetben alakultak ki a gyertyános-tölgyesek és bükkösök állományai. Néhány faj (pl. tündérfürt – Aruncus dioicus, ikrás fogas-ír – Dentaria glandulosa, farkasboroszlán – Daphne mezereum, sugárkankalin – Primula elatior) már a középhegység magasabb régióira jellemző, de él itt boldogasszony-papucsa (Cypripedium calceolus) is. A meredek vízmosások, szurdokvölgyek ritka fajai is a hegyvidéki elemekből kerülnek ki (farkasölő sisakvirág – Aconitum vulparia, fehér acsalapu – Petasites albus, gímpáfrány – Phyllitis scolopendrium, karéjos vesepáfrány – Polystichum aculeatum). A savanyú, kilúgozott talajú területeken mészkerülő tölgyeseket és bükkösöket találunk. Ezek ritka fajai közé tartoznak a pontuszi nőszőfű (Epipactis pontica), kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), kis körtike (Pyrola minor). A bővizű patakok mentén égeres ligeterdők húzódnak, melyekben az óriás zsurló (Equisetum telmateia), téli zsurló (E. hyemale), mocsári gólyaorr (Geranium palustre), békakonty (Listera ovata) előfordul. A hegyhátakon nagy területen kiirtották az erdőt, ezek helyén legelők, töviskes cserjések, borókások alakultak ki, sokszor inváziós fajokkal betelepülve. A kopár homokkő kibúvásokon deres csenkeszes (Festuca pallens) homokkő sziklagyepeket találunk. Gazdag fajkészletű gyapjúsásos láprétek, mocsárrétek és magaskórósok alakultak ki a dombságban (erdei angyalgyökér – Angelica sylvestris, keserű kakukktorma – Cardamine amara, bánsági, sárga és fekete sás – Carex buekii, C. flava, C. nigra, hússzínű ujjaskosbor – Dactylorhiza incarnata, széleslevelű ujjaskosbor – D. majalis, keskenylevelű és széleslevelű gyapjúsás – Eriophorum angustifolium, E. latifolium, mocsári gólyaorr – Geranium palustre, mocsári kígyófű – Triglochin palustre, kétlaki macskagyökér – Valeriana dioica). Az erdők sokfelé elakácosodtak, a dombvidék belső részein több nagy fenyőtelepítés található. Az utak mentén terjed a selyemkóró (Asclepias syriaca) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia).
Gyakori élőhelyek: L2a, K5, OC, K2, RC, H4, P2b, OB; közepesen gyakori élőhelyek: L1, B1a, H5a, J5, E1, E34, P2a, P45, RA, RB, K7a, L4a, D34, OA, E2, H3a; ritka élőhelyek: P7, G3, BA, D5, L2b, D6, G2, B5, L4b, LY1, LY4, M8, B2, D1, K7b, B1b, C1, I4, A23, B3, B4, J2, LY3, M1.
Fajszám: 1200-, védett fajok száma: 60-80; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, kisvirágú nebáncsvirág (Impatiens parviflora) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.41. Sajó-völgy

Potenciális vegetációja folyómenti ligeterdő és mocsárrét. Néhány nevezetes növényelőfordulása a békaliliom (Hottonia palustris) és vízitök (Nuphar lutea) Bánrévénél, a Tisza-parti margitvirág (Chrysanthemum serotinum) Edelénynél, a nyári tőzike (Leucojum aestivum) Dubicsánynál. Sajnos az inváziós növények akadály nélkül terjednek a völgyben, állományaik igen nagy kiterjedésben találhatók meg a folyóparton.
Gyakori élőhelyek: K2, L2a, OC, P2b, OB, RC, H5a; közepesen gyakori élőhelyek: P2a, H4, L2x, P7, J5, E1, B1a, D34, J4, OA, RA, L1, B5; ritka élőhelyek: H3a, K5, D6, B2, B3, D5, A23, BA, A1, H2, J3, J1a, A3a, C23, J1b, E2, M6, I2, I4, A4, I1, RB.
Fajszám: kevesebb mint 400; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 1, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 4, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 4, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.42. Putnoki-dombság

A kistáj legnagyobb kiterjedésű zonális társulása a cseres-tölgyes, amelynek északon a mezofil változata is kialakult. Az Aggtelektől délre eső tölgyesekbe hegyvidéki fajok is lehúzódtak a magasabban fekvő területekről (kenyérbél-cickafark – Achillea ptarmica, karcsú sisakvirág – Aconitum variegatum subsp. gracile, völgycsillag – Astrantia major, kapcsos korpafű – Lycopodium clavatum, kereklevelű körtike – Pyrola rotundifolia). Kis területen, de előfordul még a gyertyános-tölgyes is a kistáj egy részén. Jelentősek az ÉNy–DK-i völgyekben kialakult égeresek, melyekben a környék montán fajai sűrűsödnek össze (szőrös nyír – Betula pubescens, ikrás fogas-ír – Dentaria glandulosa, bókoló gyömbérgyökér – Geum rivale, szőrös vesepáfrány – Polystichum braunii, sugárkankalin – Primula elatior). A völgyek állandóan nedves-vizenyős fátlan társulásai meglepően gazdag flórájúak. Magassásos mocsárréten fordul elő az északi sás (Carex hartmannii), kotuliliom (Fritillaria meleagris), szibériai nőszirom (Iris sibirica). A településekkel sűrűn tagolt tájhoz hozzátartozik a gyepterületek nagy mérete, a korábban szőlő, gyümölcsös termőhelyek gazdag növényvilága. A sokrétű flórából kiemelhető a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) előfordulása. A kistájban találhatók a Keleméri-mohosok néven ismert tőzegmohalápok. Jégkorszaki maradványfajaik a térség ritkaságai között ismertek (gyapjasmagvú sás – Carex lasiocarpa, tarajos pajzsika – Dryopteris cristata, hüvelyes gyapjúsás – Eriophorum vaginatum). A Rudabánya egykor művelés alatt álló bányaudvarában megtelepedett a csermelyciprus (Myricaria germanica). Telepített erdei közül legnagyobb arányú az akác kiterjedése, de gyakoriak az erdeifenyő- és vöröstölgy-ültetvények is.
Gyakori élőhelyek: K2, L2a, OC, P2b, H5a, H4; közepesen gyakori élőhelyek: E1, RC, L1, OB, P2a, P7, H2, J5, M1, B5, E2, B3; ritka élőhelyek: H3a, L2x, K1a, D5, D34, K5, RB, LY4, J1a, RA, B2, E34, B1a, P45, B4, C23, J1b.
Fajszám: 800-1000; védett fajok száma: 40-60; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 4, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 1, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.51. Szendrői-rögvidék

A kistáj zonális erdei a cseres-, néhol a gyertyános-tölgyesek. Az erősen átalakított növényzetű tájban napjainkban legnagyobb kiterjedésűek a másodlagosan kialakított gyomos száraz és nedves gyepek, telepített erdők. Jelentős kiterjedést érnek el a völgytalpi nedves rétek, magassásosok, fűzligetek. A Bódva-mentén néhol égeresek is előfordulnak. Az aktuális növényzetre jellemzők az erősen degradált és átalakított cseres-tölgyes és más mezofil karakterű tölgyes állományok. Gyertyánostölgyes-maradványból ismert a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), amely a környék erdeiben igen ritka. A korábban felhagyott szőlő- és gyümölcsös területek ma gyakran közönséges tarackbúza (Elymus repens) vagy tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum) dominálta erősen bolygatott száraz-félszáraz gyepek, amelyekben ritkaság a homoki vértő (Onosma arenaria). Jellemző dinamikai folyamat a cserjésedés, néhol a beerdősülés, amely veszélyezteti a magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) populációit is. A környék telepített erdőkben gazdag. Kiterjedt állományai vannak a fekete-, és erdeifenyőnek és az akácnak. A gyepekben inváziós módon terjednek az aranyvessző (Solidago) nemzetség fajai, spontán újul sok helyen az akác.
Gyakori élőhelyek: L2a, OC, RC; közepesen gyakori élőhelyek: K2, P2b, P2a, D34, P7, OB; ritka élőhelyek: E1, B5, J5, B1a, G2, H3a.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: gyalogakác (Amorpha fruticosa) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.52. Rakacai-völgymedence

A terület potenciális vegetációja a cseres-tölgyes, melynek nagyon kevés ép állománya maradt fenn. A medencében ma úlnyomórészt száraz gyepeket, szántókat és parlagterületeket találunk. A völgyek aljában nedves rétek, mocsárrétek, fűz-cserjések maradtak fenn, az inváziós fajok állományai azonban ezeket lassan elborítják. A kistáj elenyésző részén találunk molyhos tölgyes erdőfoltokat, felhagyott gyümölcsösöket. Ezek száraz erőssztyepp jellegű növényzetéből kiemelhető a tavaszi hérics (Adonis vernalis), bárányüröm (Artemisia pontica), magyar bogáncs (Carduus collinus), tarka imola (Centaurea triumfettii), cseplesz meggy (Prunus fruticosa), magyar zörgőfű (Crepis pannonica), nagyezerjófű (Dictamnus albus), piros kígyószisz (Echium maculatum), magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), sárga len (Linum flavum), tarka kosbor (Orchis tridentata), sárga szádor (Orobanche lutea), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), parlagi rózsa (Rosa gallica), pusztai árvalányhaj (Stipa pennata), közönséges borkóró (Thalictrum minus). A foltokban előforduló gyertyános-tölgyesekben él egy-két érdekes erdei faj (zelnice – Prunus padus, tatár juhar – Acer tataricum, kétlevelű sarkvirág – Platanthera bifolia). A mocsárréteken unikális a kígyógyökerű keserűfű (Persicaria bistorta), zergeboglár (Trollius europaeus) előfordulása, de értékesek a bánsági, kétsoros és északi sás (Carex buekii, C. disticha, C. hartmannii), keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) állományai is.
Gyakori élőhelyek: OC, P2b, L2a; közepesen gyakori élőhelyek: P2a, OB, D34, B1a, K2, B5, ritka élőhelyek: H3a, H4, OA, E1, D5, J5, RC, G2, RA.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 1, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 4, akác (Robinia pseudoacacia) 3, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.53. Keleti-Cserehát

A Keleti-Cserehát egykor erdővel fedett terület volt, erdeit a múlt század nagy erdőirtásai ritkították meg. A területének közel a fele akkor még erdős volt, majd a II. világháborút követően kiterjedésük ismét megfeleződött. Az Alföld felől felhúzódó lösztölgyes volt korábban a legnagyobb kiterjedésű zonális társulás, amihez északabbra a cseres-tölgyes kapcsolódott (borzas zanót – Chamaecytisus hirsutus, erdei ujjaskosbor – Dactylorhiza fuchsii, Szent László-tárnics – Gentiana cruciata, epergyöngyike – Muscari botryoides, parlagi rózsa – Rosa gallica). Jellegzetesek az erdőszélek ligetesedő, legelőerdőként használt állományai. Kisavanyodó gyepjeik mészkerülő jellegű fajok élőhelyei (macskatalp – Antennaria dioica, sváb rekettye – Genista germanica, agárkosbor – Orchis morio, kövi pimpó – Potentilla rupestris). Az északi, határmenti területeken foltokban megjelenik a gyertyános-tölgyes, középhegységi elemekkel (pl. berki szellőrózsa – Anemone nemorosa). A völgyekben még néhol égeresek húzódnak, a források fakadási helyein töredékes társulásokban ritka hegyvidéki fajok fordulnak elő (kenyérbél-cickafark – Achillea ptarmica, rezgő, bánsági és gyepes sás – Carex brizoides, C. buekii, C. caespitosa, forrásperje – Catabrosa aquatica, kotuliliom – Fritillaria meleagris, kígyógyökerű keserűfű – Persicaria bistorta, füles fűz – Salix aurita, zergeboglár – Trollius europaeus, éplevelű macskagyökér – Valeriana simplicifolia). Kiterjedt foltokat borítanak a telepített fenyvesek és akácosok. A terület legnagyobb része ma legelő, szántó és parlag.
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, K2; közepesen gyakori élőhelyek: L2x, RC, P2a, OB, H4, E1, P45, D34, RA; ritka élőhelyek: RB, B1a, B5, D5, P7, J5, L2b, H3a, B2, M8, OA, M6, D6.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 2, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.54. Nyugati-Cserehát

A Nyugati-Cserehát egykor erdővel fedett terület volt, erdeit elsősorban a múlt század nagy erdőirtásai ritkították meg. A területnek ekkor még 44%-a erdősült volt (1853-ban már csak 36%, 1943-ban 22%). A Sajó–Bódva–Hernád közötti dombvidékbe délről egykor mélyen benyomult az alföldi tatárjuharos lösztölgyes, csak az északi részeken váltotta fel a cseres-tölgyes. A Rakaca völgyének környékén foltokban megjelenik a gyertyános- és melegkedvelő tölgyes is. Keményebb kőzeten néhol száraz- és félszáraz gyepek, borókás legelők is vannak, innen említhető a harangcsillag (Asyneuma canescens). A völgytalpon égeres ligeterdőket találunk. Kiterjedt foltokat borítanak a telepített fenyvesek és az akácosok. A számos fátlan terület nagy része mocsárrét, nedves magaskórós. Ezekből kiemelhető a forrásperje (Catabrosa aquatica) és keleti békakorsó (Sium sisaroides). A cseres-tölgyesek szegélyén jellegzetes legelőerdők találhatók, idős tölgyekkel. A terület legelőin, szántóin és parlagjain tömeges a vetési oroszlánszáj (Misopates orontium), ritka a légyfogó (Myagrum perfoliatum).
Gyakori élőhelyek: OC, L2a, P2b, L2x, RC, H4; közepesen gyakori élőhelyek: D34, OB, K2, RA, P2a, P7, B1a, P45, D6, H5a, D5, H3a; ritka élőhelyek: M2, B5, E1, B4, E34, OA, M6, G2, J5, L1, M7, A4, B2, B6, E2, I2, J4.
Fajszám: 600-800; védett fajok száma: 20-40; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, bálványfa (Ailanthus altissima) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 4, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.61. Hernád-völgy

A völgy potenciális vegetációja a vízjárta és hullámtéri-ártéri területen a puhafás ligeterdő, bokorfüzes. A völgy magasabban fekvő térszínein tölgyesek uralkodtak: délen inkább tatárjuharos tölgyesek, északon cseres-tölgyesek. Napjainkban helyüket gyümölcsösök, parlagok, illetve mezőgazdasági kultúrák foglalják el. A Hernád leszakadásainak partfalán más lösznövényekkel él a tátorján (Crambe tataria). A folyó mentén számos kavicsbánya található, ezekből ismert a rizsgyékény (Typha laxmannii), selyemkóró (Asclepias syriaca). A folyómenti ligeterdők helyét nagy területen a spontán terjedő zöld juhar (Acer negundo), illetve nemesnyár-ültetvények foglalják el. A völgy az inváziós fajok terjedésének folyosója.
Gyakori élőhelyek: OB, J4, OC, P2b, D34, RB; közepesen gyakori élőhelyek: B1a, L2a, RA, B5, L2x, D6, H3a, J3, F1b, A1, H4, P2a, B2; ritka élőhelyek: E1, A23, J6, BA, H5a, F2, J5, D5, M8, I1, RC, B3, OA, P7, J1a, I2, M6, F3.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 3, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, selyemkóró (Asclepias syriaca) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) 3, amerikai alkörmös (Phytolacca americana) 2, kései meggy (Prunus serotina) 2, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 3, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 4.

VOJTKÓ András

6. Észak-magyarországi-középhegység
6.8. Észak-magyarországi-medencék
6.8.62. Szerencsköz

A kistáj potenciális növényzeti típusai a lösztölgyes, illetve az erdőfoltokhoz kapcsolódó sztyepprétek és cserjések lehettek. A Hernád-völgyének keleti peremterülete jelenleg kis területen hordozza az eredeti társulásokat, inkább a mezőgazdasági kultúra nyomait találjuk. A becserjésedő, sztyeppréti fajokból álló legelők értékes növényzeti típusok. A szántók közti mezsgyék és utak az egykor volt vegetáció növényfajainak túlélési helyei, csomópontjai. A kontinentális jellegű mozaikok jellemző fajai, a lösz szakadópartok és falak pionír növényei a taréjos búzafű (Agropyron pectiniforme), vöröses hagyma (Allium marginatum), a zárt gyepekre is jellemző pusztai elemek a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), piros kígyószisz (Echium maculatum), macskahere (Phlomis tuberosa) leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla), a pusztai cserjések növényei a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), törpemandula (P. tenella), pázsitos nőszirom (Iris graminea).
Gyakori élőhelyek: OC, P2b, H3a, D34, OB; közepesen gyakori élőhelyek: H4, J4, H5a, L2a, B1a, RA, K1a, P2a, L2x, E1, J5, K2; ritka élőhelyek: B4, RB, H5b, D5, P7, D6, J1a, J3, B5, E34, F2, F1a, BA, G3, I1, A1, B2, M8, P45, M6, I2.
Fajszám: 400-600; védett fajok száma: kevesebb mint 20; özönfajok: zöld juhar (Acer negundo) 2, gyalogakác (Amorpha fruticosa) 3, tájidegen őszirózsa-fajok (Aster spp.) 3, japánkeserűfű-fajok (Reynoutria spp.) 2, akác (Robinia pseudoacacia) 2, aranyvessző-fajok (Solidago spp.) 3.

Kapcsolódó oldalak

Magyarország földrajzi kistájainak növényzete

Magyarország földrajzi kistájbeosztása (MTA FKI) - GIS

Kapcsolódó publikációk

Király, Molnár, Bölöni, Csiky és Vojtkó (2008) Magyarország földrajzi kistájainak ...